Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
816 PÉTER KATALIN azonban nem szabad megfeledkezni. A leggondosabban készített áttekintések mögött is lappang igen sok bizonytalan tényező. A földesúri terhek elleni védekezést tekintve végül mindez azt jelenti, hogy nyilvánvalóan nem csak a bor vagy gabonatermés után dézsmát fizetők éltek a telkeken mint nem-telektulajdonosok, hanem olyan személyek is, akik akár életkoruk, akár fizikai vagy anyagi elesettségük miatt semmilyen tulajdonhoz nem tudtak jutni. III. SÁROSPATAK EGYES NEGYEDEINEK LAKÓI 1. Kispatakon Ez a városrész a Bodrog jobbpartján igen változatos összetételű volt, bár bizonyos, Patak más részeiben élő elemek itt hiányoztak. így nem éltek Kispatakon előkelőségek; legfeljebb majorságokat tartottak fenn maguknak. Már az első fennmaradt urbárium, az 1554-es feltünteti itt az uraság majorját,3 6 a következőt pedig alighanem Körösy Mihály tokaji harmincados rendezte be.3 7 Nem éltek Kispatakon értelmiségiek sem; Gergely deák, a leginkább értelmiségi a 16. századi kispatakiak közül, a várban volt nem túlságosan jelentős tisztviselő. Kispatak jellegzetessége egészen a 18. század elejéig mégis abban volt, hogy nagyon sokféle rendú, rangú, foglalkozású ember és család alkotta az itteni társadalmat. A városrész későbbi falusias képének előzményeit valószínűleg külsőleg is csak a sok kert, a laza utcaszerkezet és olyan tények jelezhették, mint az, miszerint itt nem volt piac. Feltűnő azonban, hogy míg 1554-ben3 8 a Bodrog balparti városrész egyetlen jobbágyát sem tekintették liber-nek, vagyis szabadnak, addig Kispatakon 3 „perpetuus liber", „örökös szabad" jobbágy volt. És odaát az iparosként összeírt személyek akkor még mind a vár körüli Belsővárosban tömörültek, Kispatakon viszont már 1554-ben a jobbágyok között lakott - jobbágytelken - Aich Balázs és Aich Tamás, akik „a vár építészei" voltak, valamint Fazekas Mihály, ugyancsak az uraságnak dolgozó fazekas. Mellettük a vár egyik kapusa, és - természetesen - a többi, szőlőt, szántót, különböző gazdaságokat művelő ember a családjával. 1570-ben pedig, amikor a különböző mentességeket nagyon pontosan vették számba,39 15, a legkülönbözőbb módon felszabadított személy élt itt. Természetesen ekkor is a mindenféle szolgálatot teljesítők mellett. Körülbelül száz évvel később, 1657-ben nagyjából ugyanez volt a helyzet.40 Kispatak lakóinak zöme gazdálkodott; többségük gyalogszeres jobbágyként szolgált. A nemesség gyakorlatilag nem jelent meg. A lakosság színes összetétele viszont feltűnő maradt. Itt élt például Boldizsár Deák „asszonyunk őnagysága íródeákja", Nagy Miklós „várbeli porkoláb", egy számtartó, egy „konyhai ajtónálló", több hajdú, katonák, sok halász. Voltak aztán különböző iparosok, főként fazekasok és ácsok, mellettük egy bányagazda, bodnár, lakatos, több varga. És itt tartottak - nyilvánvalóan szolgaelemek munkájával - belsővárosi előkelőségek majorokat. Később, amikor háborús csapások jöttek a városra, kiderül, hogy Kispatak védelmet is tudott nyújtani: 1676-ban 15 eredetileg más városrészben élő telektulajdonost írtak össze mint Kispatakra menekültet.4 1
