Századok – 1997

Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809

TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 813 desúr, Lórántffy Mihály pedig, jó tetszéséből is és az sárospataki váras akaratjából is" - tehát együttműködve velük - tett a patakiaknak előnyös intézkedést a dézsmáról.2

0

A Rákócziak uraságát viszont akár az a tény is jellemezhetné, hogy az ispotály kaszálóját elvették. Az akkori prefektus, Debreczeni Tamás állítólag még azt is kijelentette, miszerint „a koldusnak nem kell rét".2

1

Közben vitatkoztak a földesúr kocsmáltatási jogán és sok minden máson. Egyszer, amikor „egész városul" mentek fel a várba tiltakozni valami miatt, Rákóczi a főbírót „az egész tanács láttára" megverte 2

2

Egyébként azonban Rákócziék inkább alattomosan, semmint nyíltan támadtak. A hagyományosnál nagyobb hordókban szállították például ki a kötelezően árulandó borokat, vagy a becsült értéknél kevesebbet fizettek házakért; esetleg magvaszakadtnak tekintettek olyan családokat, amelyekben még voltak utódok valahol.2

3 Viszonzásképpen egyszer-egyszer felment a tanács vagy a főbíró a várba tiltakozni. Vagy Bethlen Gábor magyarországi hadjárata idején megtagadták azt, hogy szabadságaik ellenére lovat adjanak az uraságnak.2

4

Amikor viszont „megkérték" őket, hogy „az kis Rákóczi Ferenc urunk", keresztelőjének költségére kiáruljanak két hordó bort, a patakiak megtették.2

5

Később aztán érdeklődéssel figyelték a felnőtté vált I. Rákóczi Ferenc politikai tevékenységét; tudtak arról, hogy özvegye, Zrínyi Ilona Munkács feladására kényszerült.2

6

„Kegyelmes urunk és fejedelmünk", Thököly Imre tetteit többször is bejegyezték a városi könyvbe, és büszkén írták be azt, amikor egy másik földesuruk, II. Rákóczi Ferenc „fogságából kiszabadulva... Isten dicsősége s hazája mellett kardot kötött".27 A patakiak érzelmekről mentesen szervezték a maguk védekezését. Talán nem is tudták, hogy ezt teszik. Egyszerűen kihasználták az uradalmi birtoklás rendszerében rejlő összes lehetőséget. Ezek a 16. század és a 17. század között lényegesen átalakultak. 2. A jobbágy telekkel járó felelősség A földesúri terhek elől való kitérés lehetősége a 16. század során elsősorban abból adódott, hogy az uradalom a lakosság telek szerinti számbavételének és adóztatásának gyakorlatát követte. A telektulajdonosok 16. századi rendkívül nagy társadalmi jelentőségére világosan utal az a tény, hogy a telektulajdonos feladatát akkor nem mindenki tudta vállalni, vagy nem mindenkit engedtek a feladattal még csak kísérletezni sem. Nem világos, az uraság kezdeményezett-e ezekben az esetekben, vagy maguk a jobbágyok válogatták-e ki a telektulajdonosokat. Valamilyen társadalmi szűrő azonban kétségtelenül működött. A lányok például soha, az özvegyeket ritkán engedték a 16. században telektulajdonosnak lenni. De félreállítottak egyes férfiakat is.2

8 Az pedig határozottan feltételezhető, hogy egy-egy telektulajdonos sokszor több örököse közül a legrátermettebbet szemelték ki az utódlásra; távolról sem jutott minden felnőtt férfi telekhez. Ha ez történik, idők folyamán egyes családok kezén telkek hosszú sora halmozódott volna fel. A valóságban és a 16. században még apa és fiú egyidejű birtoklása is kivételesnek látszik. Ilyenkor egyikük rendszerint az eredetinél lényegesen rosszabb telekre költözött. így például a Boelches családnál az történt, hogy a fiú maradt a család helyén, az apa pedig egy nagyon