Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 811 Az demi ki, hogy a Belsőváros mintegy 60 nem földesúri célra használt telkén12 összesen 105 házat írtak össze, vagyis egyes telkeken több lakóház állt. Ezeket többnyire mint „ház"-at nevezték meg, de „házacska", „helyecske" is előfordult közöttük. Nyilván a lakóházak eltérő méretét és általános színvonalát különböztették meg a különböző megnevezésekkel. Feltűnő ehhez képest, hogy a 105 házban, házacskában vagy helyecskén összesen 241 lakost írtak össze. Igaz, a lakosok felvétele tizenegy évvel korábbi, nincs azonban ok annak a feltételezésére, miszerint 1620 és 1631 között a lakosság száma jelentősen megnőtt volna. Vagyis egy-egy lakóházban vagy a lakóházak egy részében több család, illetve önálló egységként számbavett egyedülálló személy élhetett. Erre a tényre a forrás szövege is utal. így például Füsüs Miklósnét és Füsüs Andrásnét külön-külön megnevezve, de egy rovatban mint „atyafiak házánál özvegyek"-et határozza meg, de nem közli, kik a szóban forgó rokonok. Vagy Bisley István és Varró István is egymással együtt lakhatott valahogy, mert a Füsüs özvegyekhez hasonlóan egy rovatban külön-külön megnevezve szerepelnek. Az 1620-as összeírás 136 esetben nem jelzi azt, hogy a külön egységként megjelölt személynek saját lakóháza volna. A két különleges forrásból tehát végeredményben az állapítható meg, miszerint ott, ahol az urbáriumok rendszerint 60 telket, illetve 60 telektulajdonost írnak össze, az urbáriumétól valamilyen módon eltérő szemponttal felvett jegyzék szerint a telkek számánál lényegesen több lakóház állt. És, ami még feltűnőbb, a telektulajdonosok számának négyszeresét adják meg mint önálló, egyszemélyes vagy többtagú társadalmi, illetve gazdasági egységet. 3. Tartalmi tanulságok A Kowach Antal esetével indult gondolatmenet végeredményben arra a megállapításra vezet, miszerint az ő telektől független egzisztenciája nem volt kivételes, mert az összlakosságnak csak egy töredéke állt telektulajdonosokból. Ez az eredmény Sárospatak egyetlen negyedének a kor forrásadottságai mellett szinte szenzációsan jó adataiból következett. De éppen azért, mert az adott források rendkívüliek, rendkívül meggondolkoztató az eredményük is. Arra a következtetésre indít, miszerint a telektulajdon a jobbágyság fontos ismérve volt, de egy másik, a telektől független szerveződésüket is számon tartották. Ez a szerveződés valószínűleg egy-egy önálló háztartást fenntartó kiscsalád vagy egyedülálló személy háztartása lehetett, függetlenül attól, hogy külön, saját házban vagy másokkal egy házban éltek-e. így kellett lennie, mert egyébként nem lett volna értelme annak, hogy a Lórántffy lányok osztozásánál az egész uradalmat ilyen értelemben írják össze. A telket ezek szerint nem lehet önálló háztartásnak tekinteni. Sőt még az is csupán feltételezhető, miszerint a telektulajdonos a társadalom belső hierarchiájában felette állt azoknak, akik az ő telkén épült házban vagy házakban laktak. Harthay Sebestyénné például, akinek Nagy Pál telkén állt háza, semmilyen alárendelt viszonyban nem lehetett a telektulajdonossal. Máriássy lány volt ugyanis, és társadalmi helyzetére az jellemző, hogy a fia, Harthay Gábor Zemplén megyei
