Századok – 1997

Történeti irodalom - A Dunántúl szolgálatában. Előadások Rúzsás Lajos emlékének.(Ism.: Kaposi Zoltán) III/804

804 TÖRTÉNETI IRODALOM A könyv úgy íródott meg, hogy Rosta kronológiai-logikai rendbe rakta az előadásai alapjául szolgáló cédulákat. Ha nagyívű áttekintést írok, nem is tehetek mást. A probléma a cédulák eredetével és felhasználásuk módjában van. Eredeti forrást alig, inkább csak ötletszerűen használ, másod-, sőt harmadkézből dolgozik: „Urbán Barna közlésére hivatkozva M. Zemplén Jolán a Rákóczi Tár feljegyzéseit említi annak igazolására" (123. o.), hogy Rákóczi Ferenc fejedelem érdeklődött Simándi István sárospataki tanár fizikai kísérleti eszközei iránt, Beniczky Gáspár erről tudósító szövegét is Zemplén könyvéből, nem a Rákóczi Tárból idézi, pedig más összefüggésben készített cédulákat a Rákóczi Tárból. A hivatkozás célja lehetőleg kettős: megadni a forrást és útba igazítani a felhasználót további kutatáshoz. Forrását Rosta mindig korrekten megadja, de ez nagyon gyakran egy másik népszerű összefoglalás, Unger-Szabolcs egy kötetes magyar története és hasonlók. És ha valamiről van cédulája, megnyugszik. így a pécsi egyetemről Ábel Jenő 1880-as tanulmánya, 18. század eleji vasműveinkről a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület Közlönye múlt század végi cikkei alapján ír, pedig az azóta eltelt időben a kutatás egészen más eredményekre jutott. A 18. század végének kémiai ismereteire forrása egy 1983-ban megjelent regény (!), és még az 1335-ös visegrádi királytalálkozóra (közismert adat) is forrást idéz, Antalffy Gyula: A honi utazások históriája c., 1943-ban megjelent könyvét. A magyar nyomdászat és könyvkiadás történetéből Heltai Gáspár kolozsvári nyomdája — legjelentősebb 16. századi kiadónk — valahogy kimaradt. És a kifogások sorát bőven lehetne folytatni. De nem folytatom, mert igazságtalan lennék. Rosta munkája nem tekinthető további kutatásra ösztönző és útba igazító szakkönyvnek, viszont a technikatörténet számos területéről ad világos, az esetek nagy többségében a tudomány mai állásának megfelelő ismereteket. Róla is elmondhatjuk, amit ő Szentiványi Mártonról, az 1700-as századforduló termékeny polihisztoráról leírt: „inkább tekinthetjük őt egy széles spektrumú tudomány-népszerűsítőnek, mint szaktudósnak". És ez nem kevés. Heckenast Gusztáv A DUNÁNTÚL SZOLGÁLATÁBAN Előadások Rúzsás Lajos emlékének Szerkesztette: Horváth Gyula MTA Regionális Kutatások Központja és a Magyar Történelmi Társulat Dél-Dunántúli Csoportja, Pécs, 1995. 165 o. A magyar történetírásban egyre szaporodnak azok a tanulmánykötetek, amelyekben főleg a mai középgeneráció tagjai emlékeznek volt mesterükre. Érdekesen sokszínű az effajta tanulmánykötetek motivációja, hiszen olyan történészek tiszteletére jelentetnek meg emlékköteteket, akik a megelőző politikai rezsim nehéz körülményei között is meg tudtak maradni a politikamentes szakmai erkölcs merev határai között, hosszú távú példát mutatva a történészi elhivatottságra. Persze a szakmai centralizáció miatt az emlékkötetek főleg a fővárosi szaktudósoknak állítottak emléket. Ezért is olvastam nagy kíváncsisággal a magyar gazdaságtörténet fejlődése szempontjából a hatvanas évektől egyre fontosabbá váló dél-dunántúli térség egyik nagy formátumú egyéniségének, Rúzsás Lajos emlékének szentelt kötetet, A kötet a Rúzsás Lajos emlékére Pécsett megrendezett konferencia előadásainak anyagát tartalmazza. Elsősorban a térség történészei, társadalom- és gazdaságkutatói vettek részt a konferencián. így aztán a kötetet sokkal nagyobb emocionális töltet jellemzi, mint a nagyobb lélegzetű budapesti kiadványokat, hisz akik előadásukkal, szaktanulmányukkal részt vettek a kötet megtöltésében, azok személyesen is kötődtek Rúzsás professzorhoz. Rúzsás Lajos szakmai tevékenysége összekapcsolódott a térség potenciális történetkutatói lehetőségeivel: a Dunántúli Tudományos Intézettel, az egyetemmel, a Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportjának tevékenységével, stb. A kötetet két személyes jellegű visszaemlékezés nyitja. T. Mérey Klára Rűzsás életpályáját, Horváth Gyula pedig a regionális kutatóintézet eddigi történetét ismerteti. Szorosan illeszkedik ezekhez Vonyó József írása a Magyar Történelmi Társulat dél-dunántúli csoportjának eddigi tevékenységéről. Ezek a bevezető gondolatok segítik az olvasót eligazodni abban a történeti környezetben, amelyben Rúzsás Lajos élt és alkotott, de ugyanakkor rámutatnak annak sokszor politikailag és szakmailag irracionális vonásaira is.