Századok – 1997
Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből. (Szent István korától a XX. századig). (Ism.: Heckenast Gusztáv) III/803
803 TÖRTÉNETI IRODALOM katona, illetve polgári személy esetében sikerült csak feltüntetni az elhalálozás pontos helyét. Kár, hogy a 4728 egyéni tragédia nem késztette további vizsgálódásra a szerzőket. Elmaradt a hősi halottak és áldozatok életkor szerinti megoszlásának felvázolása, s az is, hogy összlakosságának hány százalékát vesztette el a város. Az emlékkötet végén a szerzők a témához szorosan kapcsolódó, még publikálatlan visszaemlékezésekből, s harctéri naplókból válogattak és tettek közzé részleteket. Számos korabeli fotó is hitelesíti a kötetet. Miután jelen kiadványon kívül még néhány, hasonló jellegű emlékkötet megszületésében is segédkeztem, tapasztalhattam, hogy a politikai megfontolások és akadályok miatt csak a 80-as évek végétől újraéledt veszteségkutatás mennyire nehéz és szinte megoldhatatlan feladat előtt áll. Tapasztalhattam, hogy milyen kevés dokumentum, lista, lajstrom maradt fenn a név-, vagy számszerinti második világháborús veszteségek számbavételéhez, s a meglevő források mennyire hézagosak, pontatlanok. Például mennyire problémás volt még a háború alatt is megállapítani a katonai veszteségek nemeit - hősi halált halt, vagy fogságba esett. Ezen megállapítás leginkább a keleti hadszíntéren eltűnt honfitársainkra vonatkozott. Nehezíti a háborús veszteségkutatást az is, hogy a szovjet lágerekben eltűnt közel 250-300 ezer hadifogoly és kényszermunkás honfitársunk sorsáról sokáig semmiféle tájékoztatást nem lehetett kapni, s most is csak kis részben; vagy a háború utolsó félévében hősi halált halt katonák és munkaszolgálatosok nyilvántartása már nem történt meg; valamint az 1945. után újból elcsatolt magyarlakta területeken szinte semmiféle felmérés, vizsgálódás nem folytatódhatott e téren. S végül tapasztalhattam azt is, hogy mennyire szükség van a veszteségekben, tragédiákban érintett családok, hozzátartozók emlékeire, adatszolgáltatásaira. Az olyan vállalkozás, amely nem tudja igénybe venni ezen lakossági információkat, eleve kudarcra van ítélve. A szegedi emlékkötet szerzőinek nagy érdeme, hogy jelentős mértékben építettek ezen adatszolgáltatásra. Szeged lakosságát a háborús veszteség szinte valamennyi fajtája sújtotta. Ezen kötet közös sírba temet katonát, polgári személyt, zsidót, mindazokat, akik jeltelen sírokban nyugszanak valahol Oroszországban, vagy az európai térség egykori hadszínterein; akik meghaltak a hazáért, vagy hitükért; illetve akik bombatalálat, vagy ellenséges golyó áldozatai lettek. A vérzivataros időszak óta eltelt több mint félévszázad még kevés idő ahhoz, hogy a fájó emlékek elhalványodjanak. Reméljük, hogy a 80-as évek végén újraindult második világháborús magyar veszteségkutatás nem egyfajta politikai kurzus szellemiségének velejárója volt, hanem akadnak még a későbbiek során is lelkiismeretes, áldozatkész szervezetek, intézmények és helytörténészek, kik szívükön viselik a tragédiában érintett több ezer magyar családot megillető jogos „adósság" teljesítését. Szabó Péter Rosta István FEJEZETEK MAGYARORSZÁG TECHNIKATÖRTÉNETÉBŐL (Szent István korától a XX. századig) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1995. 367 o. Egyszerzős általános technikatörténetet írni több okból is lehetetlen. A technika fejlődése jó ideje ott tart már, hogy nincs ember, aki valamennyi ágazatát át tudná fogni. De egy ágazat évezredes történetét arányosan, kiegyensúlyozottan áttekinteni is emberfeletti teljesítmény. Helyesen járt el tehát Rosta István, amikor könyvvé formált technikatörténeti előadásainak a „Fejezetek..." címet adta. A szerző úgy ítélte meg, hogy könyve „tankönyv is és szakkönyv is, amely ugyanakkor egyes részleteiben népszerűsít". A recenzensnek illik ehhez tartania magát. Kezdjük a végén, a népszerűsítéssel. Ebből a szempontból a vállalkozás sikeres. Aki az ezeréves Magyarország technikatörténetéről akar olvasni, jól megválasztott fejezetekben általában pontos információkat kap, olvasmányos szövegben. Ilyen könyvet eddig nem írtak, hiányt pótol. Tankönyvnek is megfelel, bár a szerző nem becsüli sokra a tanítványok műveltségi szintjét. Azzal még egyetértek, hogy megadja az idegen nevek kiejtését, de hogy hallgatóinak arra is szükségük van, hogy Vizsoly mintegy félszáz kilométerre Miskolctól északkeletre található, elszomorít. Persze ő tanít Kaposváron és Pécsett, nem én. Gondjaim a szakkönyvvel vannak.
