Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai (Ism.: Szabó Péter) III/802

802 TÖRTÉNETI IRODALOM A problémát tehát tovább lehet gondolni. Mindenesetre örvendetes a könyvnek ez az új kiadása, hiszen nemcsak a kárpátaljai, hanem a hazai magyar közönségnek is hasznos tudnivalókat nyújt. Kár, hogy Bonkáló müveinek bibliográfiája műfajok szerint és azokon belül betűrendben került közlésre, mert így éppen a szerző fejlődése nem látszik világosan. Néhány színes illusztráció jól egészíti ki az amúgy is tipográfiailag jól sikerült kötetet. Niederhauser Emil Dunainé Bognár Júlia - Kanyó Ferenc A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ SZEGEDI HŐSEI ÉS ÁLDOZATAI Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 1996. 512 o. A politikai változások nyomán a 80-as évek végén újraéledő második világháborús magyar veszteségkutatás történetében figyelemreméltó kezdeti lépésnek tűnt a sajtóban, s egyéb tömegtá­jékoztatási eszközben 1989-ben napvilágot látott híradás, miszerint a „Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum és más tudományos szerv, egyesület együttműködésével az 1990-es évtized közepén megjelenteti Magyarország 20. századi háborús áldozatainak névjegy­zékét..." Már e tájékoztatást követő első napokban tömeges levelezés kezdődött el, számtalan ké­réssel, jószándékú bejelentéssel, önkéntes munkavállalási igénnyel fordultak a gyűjtőmunka koor­dináló szerveként feltüntetett Hadtörténeti Intézet és Múzeum irányába. A tájékoztatás Magyaror­szág huszadik századi összháborús áldozatainak számbavételét jelezte, de csupán a második világ­háborús időszakra vonatkozólag történtek érdemi előkészületek, s kezdődött el a helyi szervezetek, intézmények által segített gyűjtés is. Sajnos ezen vállalkozás, melyben az ország szinte valamennyi táján elvégzett gyűjtés eredménye összegződik, hozzávetőlegesen 100 ezres nagyságrendű adatállo­mányával egyelőre csak egy kis részét tartja nyilván Magyarország több mint 900 ezres második világháborús emberveszteségének. A második világháborús hősi halottainknak és áldozatainknak emlékművek felállításához kapcsolódó számvetése, illetve a „nagy világégés" során elvesztett honfitársaink neveinek önálló emlékkötetekben való közzététele azonban vidéken továbbra sem szűnt meg. A nagyközönségnek 1996. május 22-én bemutatott „A második világháború szegedi hősei és áldozatai" című kötet a szintén Csongrád megyei hódmezővásárhelyi és mindszenti kötetek, a Somogy megye egészére vonat­kozó összeállítás, s az 1991-ben Dombóvárott és Gyöngyösön megjelent kiadványok mellett már a hatodik nagyobb szabású vidéki vállalkozás. Szinte valamennyi nemcsak az adott helység, régió második világháborús hősi halottait s áldozatait kívánja a teljesség igényével számbavenni, hanem a nevek, számok mellett több olyan forrást, történeti értékű dokumentumot, leírást, fotókat is közzétesz, melyek segítségével szemléletesen tárul elénk a puszta számok mögötti emberi tragédiák sokasága. A szegedi emlékkötet három fő részre tagozódik. Elsőként egy hadtörténeti feldolgozás ol­vasható benne a szegedi, illetve egykoron javarészt szegedi illetőségű honvédekből és munkaszol­gálatosokból feltöltött kisebb-nagyobb alakulatok második világháború alatti történetéről. A fenn­maradt csekély korabeli hadiokmány ellenére - visszaemlékezők elmondásai, írásai, s egyéb szemé­lyes jellegű dokumentumok alapján — viszonylag részletes, bár itt-ott kiegészítésre és pontosításra szoruló leírások születtek a 153. kerékpáros utászszázad 1940. és 1944. közötti bevetéseitől Horthy Miklós háziezredének, a 9. gyalogezrednek 1944. őszi, Kárpátokban vívott súlyos ütközeteiig. A tanulmányt a Szegedért folytatott 1944. őszi harcokat, illetve a város háborús viszonyait, hadigaz­daságát bemutató fejezetek teszik teljesebbé. A kötet fő része a 4728 szegedi hősi halott és áldozat nevét tartalmazó adattár. E szomorú névsor nem teszi ki a város 1940. és 1945. közötti összes hősi halottainak és áldozatainak száma­datát, a teljes emberveszteség hozzávetőlegesen 85-90%-át sikerült regisztrálni. Az adattár nem csupán a benne szereplő személyek azonosítási adatait tartalmazza, ahol arra — a fellelt dokumen­tumok alapján — lehetőség nyílott, az illető rövid életútját, katonai pályafutását, halálának körül­ményeit is ismertették a szerzők. Akad olyan egykori szegedi honvéd, kinek neve után csupán az alábbi szerepel: „Ismeretlen hadműveleti területen halt meg", de akad olyan is — például Szekfű Gyula történész, politikus unokaöccse — akiről elég sok, életútjával, hősi halálával kapcsolatos adatot sikerült rögzíteni. Az Auschwitzban, Mauthausenben, Theresienstadtban, s egyéb lágerek­ben, gyűjtőtáborokban elpusztított 2214 főnyi szegedi zsidóságot nem számítva alig több mint 400

Next

/
Thumbnails
Contents