Századok – 1997
Tanulmányok - Kovács László: A 12. századi anonim denárok I/75
Kovács László 12. SZÁZADI ANONIM DÉNÁROK 1. A hazai pénztörténet művelői körében jól ismert, hogy a magyar királyok feltételezetten Kálmán korától, azaz a 11. sz. vége/12, sz. elejétől kezdődően verettek körirat nélküli (anonim) dénárokat. E veretek besorolása még manapság sem megoldott, jóllehet többen megpróbálkoztak e feladattal. Az első magyar érmetani szakírók Schoenvisner István, Weszerle József és Rupp Jakab az anonim típusok érmeképeit hasonlították össze a köriratos pénzekével, de az így kialakított közös időrendi osztályozás nem bizonyult megfelelőnek: „egyes uralkodók neve alá túl sok, másoké alá alig egy-két fajt soroltak." 1 Ezt a helyzetet ismerte fel Réthy László, aki szintén nem talált, mert nem is találhatott más módszert e veretek csoportosítására, de tudatosan kerülte el elődei hibáját: a királyonkénti felosztás buktatóját. О sem tehetett mást: összehasonlította a különféle ismertetőjegyeket, s ezek segítségével két csoportra osztotta az anonim vereteket, az elsőt a Kálmán és II. Géza uralkodási ideje (1095-1162) között kibocsátott királyneves kis méretű dénárokkal rokonította, s valamennyit az ő pénzverő műhelyük termékének tekintette,2 a másodikat pedig III. Béla (1173-1196), Imre (1196-1204) és II. András (1205-1235) jól meghatározott érméivel vetette össze, s velük azonos pénzverőműhelyekből származtatta.3 Eközben máig érvényesen határozta meg II. László (1162-1163) csak részben királyneves vereteit,4 valamint mai ismereteink szerint tévesen IV István (1163-1164), és helyesen III. Béla (1173-1196) vereteihez kapcsolt további királynév nélküli dénárokat.5 Arra viszont nem tért ld, mert talán a véletlen játékának tekintette, hogy a mindmáig helyesen meghatározott királyneves érmék, s az általa besorolt királynév nélküliek II. Andrásig összeállított sorozata nem lett teljes, hiszen III. István (1162-1172) és III. László (1204-1205) egyetlen veretét sem sikerült felismernie. Réthy László rendszerének helyességét Hóman Bálint vonta kétségbe, rámutatván: „az egyes éremfajok sorrendjét illetőleg szem előtt kell tartanunk, hogy az éremrajzok hasonlóságából levont következtetések mindig tévesek,"6 továbbá, hogy a megállapított típusok ellenőrzésre szorulnak, mert Réthy László munkájában „sok éremnek a változata külön éremfajként van feltüntetve", ezek valójában csak verőtői bélyegváltozatok, de lappanghatnak közöttük korabeli hamisítványok is.7 Az elkészített tipológiai rendszert8 azonban csak kiindulásnak tekintette, utalván arra, hogy a „köriratnélküli érmek chronologiai osztályozásánál — a typologiai sajátságok figyelembevételével — csakis a leletek összetételéből és a fennmaradt példányok metrologiai vizsgálatából együttesen levont következtetések vezethetnek kielégítő eredményre". 9 Munkájához felhasználta Nuber Károly Ferenc érmekereskedő, -gyűjtő és szakíró, részint a verőtői bélyegváltozatok és a
