Századok – 1997
Tanulmányok - Kovács László: A 12. századi anonim denárok I/75
76 KOVÁCS LÁSZLÓ hibrid veretek1 0 elhagyására, részint a kincsek összetételéből levonható tanulságokra támaszkodó kronológiáját,1 1 amelyet olyan meggyőzőnek talált, hogy a rendelkezésére álló metrológiai és finomsági adatokkal, valamint a közölt leletleírásokkal összevetve sem érezte lényeges változtatásának szükségességét. Helyesbítései részint az érmék súlyára és finomságára alapozott hipotézisek voltak, részint pedig a kincsleletek összetételére épültek.1 2 A javított Nuber-Hóman féle kronológia azonban nem nyert végleges elismerést. Jeszenszky Géza már 1929-ben kételkedni kezdett a kincsek uralkodónként legnagyobb számban előforduló érméire alapított kormeghatározás helyességében,1 3 s a későbbi katalógusok szerzői pedig a szóban forgó kronológiát csak annak bizonytalanságait jelezve alkalmazták,14 vagy egyáltalán nem vették figyelembe.1 5 Mivel a kincsleletek egyelőre legfeljebb spekulációkra ösztönöznek,1 6 előrelépésre talán az eddig mostohán kezelt régészeti adatok bevonását követően számíthatunk. Ilyen kísérletnek tekintem az alább kifejtetteket. 2. Tudott dolog, hogy a Kárpát-medence érmeleleteinek egy része köznépi vagy templomkörüli temetőben, ill. ezek kisebb-nagyobb feltárt részlete sírjaiban látott napvilágot. Az előbbiek a magyar királyság lakóinak falusi nyughelyei (helytelen, de hagyományos elnevezéssel Bijelo brdoi típusú temetők), amelyeket vagy a 10. vagy a 11. században nyitottak, s használatukkal még a 11. században, de legkésőbb a 12. század első felében fel is hagytak, s temetkezéseiket kizárólagosan a templomok kerítéssel határolt udvarában17 létesített, egyébként helyenként ugyancsak már a 11. század elejétől használatba vett templomkörüli temetőkben folytatták. A még a pogánykorban létesített köznépi temetők elhagyására törvényes úton szorították rá alattvalóikat a magyar királyok,1 8 s e folyamat tempóját a nagy köznépi temetők legfiatalabb temetkezései egybehangzóan jelzik, mivel az általam összegyűjtött kárpát-medencei érmeanyagukban I. (Szent) László (1077-1095) veretei még rendszeresen, Kálmán (1095-1116), II. István (1116-1131) és II. (Vak) Béla (1131-1141) királyneves denárai viszont már egyre csökkenő típus-és darabszámban bukkannak fel. Csökkenésük mértéke azonban nem folyamatos, ugyanis a fent említett négy király veretei a következő mennyiségben jelentkeznek zárópénz szerepben19 : a köznépi temetőkben 260:27:1:15 db, a templomkörüli temetőkben viszont 71:94:28:34 db (1. ábra). E két számsorból kiolvasható, hogy a pénzmellékletadás gyakorlata I. (Szent) László és Kálmán uralkodása alatt a fent említett intézkedések következtében a köznépi temetőkből a templomkörüliekre tevődött át, majd II. István korában az előbbiekben gyorsabban, az utóbbiakban lassúbb tempóban csökkent, viszont II. Béla uralkodása alatt általános érvénnyel, de egyelőre megmagyarázatlan okból megemelkedett. Szembetűnő sajátosságnak bizonyult viszont az a jelenség, hogy a 11. századtól akár a 18. századig használt templomkörüli temetők természetszerűleg jóval több érmetípust felmutató és egyebek között 12. századi anonim dénárokat is tartalmazó érmeanyagától különbözően, a köznépi temetőkből vagy részletükből a nevezett anonim dénárok csaknem kivétel nélkül2 0 hiányoztak. Jelentheti-e az utóbbi megfigyelés azt, hogy a szóban forgó királynév nélküli veretek vagy valamekkora hányaduk, csak II. Béla uralkodási idejét követően került forgalomba? Részletes elemzés nélkül ilyen megállapítást éppen a bemutatott típusarányok miatt nem tehetünk, mivel a Kárpát-
