Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
670 SZALAI MIKLÓS ülések elrendelését indítványozta. Az ellenzék vezetői házszabályellenesnek mondották ezt az indítványt, és kivonultak az ülésteremből, de a Ház többsége elfogadta, és már aznap délután megtartották az első ilyen ülést, folytonos botrányok közepette. Este 9 óra után Tisza maga emelkedett szólásra, újból az ország jogai elleni merényletnek nevezve megbélyegezte az obstrukciót, majd kijelentette: a további tárgyalások lehetősége megszűnt, hiszen az ellenzék „technikázhat" éveken át. „Itt egy marad hátra — fejezte be beszédét — vagy sorsára bízni az országot, vagy végetvetni az egész komédiának." Tisza beszédének befejezése után a Szabadelvű párt tagjai egyszerre emelkedtek fel helyeikről, és követelték az azonnali szavazást a Lex Dániel felől. Perczel elnök helyt adott a kérésnek, és feltette a kérdést: elfogadja-e a Ház a Dániel-féle javaslatot, vagy sem, egyidejűleg zsebkendőjével intett a Szabadelvű Párt felé, amely „Elfogadjuk! Elfogadjuk!" kiáltásokkal együtt felemelkedett helyéről. Az elnök erre bejelentette: a Ház elfogadta a Lex Dánielt. Az ún. „zsebkendőszavazást" követően, a kormánypárti és ellenzéki képviselők között kitört dulakodás közepette az elnök felolvasta a Tisza által neki átadott, a Ház elnapolásáról szóló királyi kéziratot, majd berekesztette az ülést. November 18-a után nyilvánvaló volt, hogy az ellenzék nem fogja elfogadni az erőszakot. Ugyanígy döntött a fővárosba visszatért Andrássy is. Tiszának írt levelében hangsúlyozta, az erőszak elfogadhatatlan, és felmenti őt minden Tiszával szemben vállalt kötelezettsége alól. Ekkor már kilátásba helyezte, hogy nem leteszi a mandátumot, hanem ellenzékbe megy. A Szabadelvű Pártból mindenesetre kilép. „Tudom, hogy jót akarsz, de rosszat cselekszel" zárta patetikusan a levelet. 11 9 Tisza válaszában gúnyosan figyelmeztette Andrássyt, hogy korábban csak a mandátum letételéről szólt, nem ellenzékbe menésről, mindazonáltal nem vonta kétségbe jogát nézetének megváltoztatására, és reményének adott kifejezést, hogy bárhova is jut el Andrássy azon a politikai „lejtőn", ahová magát sodortatni engedte, politikai szakításuk a személyes baráti viszonyt érintetlenül hagyja.12 0 (Ez utóbbi reményében Tiszának csalódnia kellett: a kibontakozó válság során Andrássy már a puszta személyes találkozást is lehetőség szerint elhárította.) Andrássyt követték hamarosan szűkebb csoportjának tagjai, (a mágnásokon kívül közéjük tartozott például a nagytekintélyű Darányi Ignác is) és a Szabadelvű Párt számos fontos személyisége, többek között Széli Kálmán, összesen 23-an. Habár az újabb disszidens-tábor összetétele nagyjából azonos volt az 1898-assal, mégsem teljesen, mert például Csáky ezúttal Tiszához csatlakozott. Közben a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságot választott, ám ennek ülésein a kilépett szabadelvűek egyelőre csak megfigyelőként vettek részt. A nyilvánosság előtt Andrássy november 24-én, a Budapesti Hírlapban megjelent, választóihoz intézett levelében magyarázta meg döntését. Kifejtette, hogy az obstrukció teljes megszüntetését nem helyesli, mert az nálunk, ahol a parlamenti váltógazdálkodás lehetetlen, az ellenzéknek nem hagyna többé semmilyen szerepet. Ez nem hat jól a közvélemény és a parlamenti többség viszonyára, és káros az ország közjogi helyzete szempontjából is. Tiszteli Tisza intencióit. Tiszának az az elgondolása azonban, hogy döntsön a nemzet (a választásokon), közte és az obstruáló ellenzék között, nem jelentheti a kérdés megoldását, hiszen a Lex
