Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
IFJ. ANDRÁSSY GYULA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA 669 — ideiglenes — szigorítását javasolta. Várható volt, hogy ezzel szemben a Kossuth-párt is ismét obstrukcióba fog lépni, de miután a képviselőház március 10-én elhatározta, hogy Tisza indítványát tárgyalás alá fogja venni, hirtelen fordulat következett. Thaly Kálmán, a Kossuth-párt tiszteletbeli elnöke arra kérte a kormányt, hogy annak fejében, hogy az ellenzék összes tagjai garantálják az újonctörvény „hirtelenében" való keresztülbocsátását, vonja vissza a házszabályszigorításra vonatkozó indítványát. Tisza ezt az ajánlatot elfogadta, így jött létre a Ház pillanatnyi békés hangulata hatására „Thaly békéje". 1904 őszén Tisza — sokak meglepődésére — az ekkor teljesen békésen viselkedő ellenzékkel szemben ismét szőnyegre hozta a házszabály megszigorításának kérdését. Október 7-én a lapokban megjelent, ugrai választóihoz írott levelében kilátásba helyezte „a magyar alkotmányos élet állandó biztosítékainak", vagyis az obstrukciót egyszersmindenkorra lehetetlenné tévő házszabályreformnak a létrehozását. Habár a Szabadelvű Párton belül több ismert személyiség, köztük Andrássy is,11 6 aggódva figyelmeztette Tiszát az ellenzékkel való konfrontáció veszélyeire, az október 10-én összeült képviselőházban, amely természetesen teljesen az „ugrai levél" hatása alatt állott, Tisza indítványt nyújtott be a házszabályok módosítására, és röviddel később, Kossuth Ferenc egy beszédére reflektálva kijelentette: vagy keresztülviszi a házszabályrevíziót, vagy elbukik... Mivel nyilvánvaló volt, hogy a fennálló házszabályok alapján az indítványt nem lehet keresztülvinni, és ezért Tisza indítványának keresztülvitele érdekében meg kell sérteni a házszabályokat, Tisza puhatolózni kezdett a Szabadelvű Párt ama fontosabb tagjainál, akikről föltehető volt, hogy nem fogadnák el az erőszakot. Andrássyval többször beszélt Tisza terveiről, Andrássy aggályait hangoztatta, mire Tisza e szavakkal fordult hozzá: „Ha te tudsz valami más megoldást, lépj ide a helyemre, szívesen átengedem." Andrássy a vállát vonogatta, és bevallotta, hogy ő sem tud más tanácsot adni. Nem volt számára világos, mit fog tenni, ha a házszabály erőszakos keresztülvitele megtörténik, arról beszélt, hogy ez esetben lemondana mandátumáról. Csoportjának tagjai, így bátyja és Hadik János osztották véleményét. Széli, Csáky és mások szintén a terv ellen nyilatkoztak, azonban a puhatolózás mégis azt a benyomást keltette Tiszában, hogy a Szabadelvű Párt egysége meg fog maradni az erőszakos házszabályrevízió után is, rosszabb esetben neki le kell mondania, viszont az erőszakot elítélő pártbeli elemek kormányt alakíthatnak helyette.11 7 A Tisza indítványa fölötti vita közben folyt a parlamentben, Tisza fáradhatatlanul válaszolt az ellenzék szónokainak, de november 14-én egy lépéssel továbbment. Indítványára a kormánypárt elhatározta, hogy a képviselőházban a házszabályoknak a márciusban javasolthoz hasonló (bár szigorúbb) ideiglenes módosítását fogja javasolni, másnap ezt az indítványt Dániel Gábor képviselő a Ház elé terjesztette. A Ház az egész vita alatt lármás jelenetek színhelye volt, de ennek az ún. „Lex Dánielnek" a beterjesztése után a küzdelem végképp elfajult. Ezen a napon Andrássy — korábbi szándékához híven — elutazott a fővárosból, nyilvánvalóan megint csak félre akart állni a döntő küzdelemnél.118 Mindkét oldalon nyilvánvalóvá vált már, hogy csak erőszakos házszabályreformról lehet szó. A döntő összecsapás november 18-án következett be. A kormánypárt párhuzamos
