Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
668 SZALAI MIKLÓS Andrássy el volt keseredve, úgy vélte, a végül megszületett katonai reformprogrammal a király és a bécsi hadvezetőség „későn és keveset adtak", azonban végül is nem kívánta a két módosítás miatt útját állni a végre-valahára megvalósult politikai kibontakozásnak.11 2 A későbbiekben azt állította, hogy balszerencsésnek tartotta Tisza kabinetalakítását, részben mert Tiszát a kormánypárt és a szabadelvűpárt már egyszer visszautasította, részben pedig mert a kormánypártnak a kilences bizottság programjából is engednie kellett. A Tisza-kormányban nem is szerepelt senki Andrássy hívei közül. Azonban a nyílt szakítást mindenesetre el akarták kerülni.11 3 Az ellenzék Tiszát azonnal heves ellenkezéssel fogadta, előbb a kormánynyilatkozat, majd ennek megszavazása után az űjoncjavaslatok ellen obstruálva. Andrássy és csoportja (akiket a napisajtó ezidőtájt egyre inkább a „kaszinó-párt", vagy „kaszinó-csoport" néven emlegetett, legtöbbjük arisztokrata voltára utalva), rendszerint távolmaradtak ez időben a Ház üléseiről, közönnyel figyelték Tisza küzdelmét az obstrukcióval. Ennek a magatartásnak a magyarázata valószínűleg ugyanaz lehetett, ami Andrássy a kormányalakítástól való húzódozásának, majd a Tisza-kormány megalakulása előtti pártértekezleten tanúsított passzív magatartásának. Széli, majd Khuen kudarca nyilvánvalóvá tehette Andrássy számára, hogy az engedékeny 67-es politikusok nem tudják leszerelni az obstrukciót, viszont nem is tudnak olyan nemzeti vívmányt kiverekedni Ferencz Józsefnél, amely alkalmas volna az ellenzék megbékítésére. Valószínűleg úgy vélte, az ő ideje akkor jön el, ha az obstruáló ellenzék és az azt erőszakosan megrendszabályozni akaró Tisza (és persze a mögötte álló uralkodó) belátják, hogy nem bírnak egymással, kompromisszumot kell kötniük. Tisza az obstrukció letörése érdekében keresztül akarta vinni, hogy a képviselőház ún. párhuzamos (a déli órákban és este tartott) üléseket tartson. Apponyi és csoportja azonban ezt a házszabályok súlyos megsértésének tekintette. A párhuzamos ülések tartása gondolatának Tisza meg akarta nyerni Andrássyt is, akiről úgy tudta, híve ennek az elképzelésnek.11 4 A valóságban Andrássy, bár nem gondolta, hogy a párhuzamos ülések gondolata sérti a házszabályt, ódzkodott azok bevezetésétől, már csak azért is, mert az ellentétes volt az ellenzékkel a Szélikormány alakulásakor aláírt paktummal, amelyet ő is aláírt. Budapestre érkezve igyekezett közvetíteni Tisza, és Apponyi között ebben a kérdésben, de nem tudta megakadályozni Apponyi és barátai kilépését a pártból. Andrássy csoportja bent maradt a pártban, de a párhuzamos ülések bevezetését megszavazó parlamenti ülésről megint csak távolmaradtak.11 5 Az ellenzék főereje, a függetlenségi párt, Kossuth Ferenc vezetésével december 5-én békét kötött Tiszával, beszüntetve az obstrukciót két engedmény: a párhuzamos ülésekre vonatkozó határozat visszavonása, és annak képviselőházi határozattal való kimondása ellenében, hogy Magyarországon minden jognak és így a védszervezetben a vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozó jognak, tehát a királyi felségjogoknak is a törvényhozás a forrása. De a többi ellenzékiek, az Ugron-párt és a néppárt folytatták az obstrukciót, ezért az újoncjavaslatokat még 1904. január végére, amikor a Házat el kellett napolni, sem tudták letárgyalni. Amikor március elején a Ház újból összeült, Tisza már egyenesen a házszabályok
