Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
666 SZALAI MIKLÓS Khuen-Héderváry, király személye körüli miniszter lett volna. Amikor azonban Andrássy — Ferenc József beleegyezésével a tarsolyában — Budapestre visszautazott, és szeptember 14-én Apponyival, és Wekerlével tárgyalt,10 3 kiderült, hogy egyikük sem hajlandó a tervezett kabinetbe belépni, így Andrássy missziója kudarcba fulladt, amiről ő szeptember 17-én referált a királynak.10 4 A kormányalakítás meghiúsult azért is, mert bár Andrássy nem kívánta ekkor a vezényleti nyelv reformját, viszont engedményeket kívánt a címer kérdésére, a katonai oktatásra, a tisztek áthelyezésére és a katonai büntetőeljárás nyelvére nézve, melyeket azonban Ferenc József visszautasított.10 5 Miközben a magyar kormányválság továbbgyűrűzött, 1903. szeptember 17-én a galíciai hadgyakorlatok alkalmával, ottani hadiszállásán, Chlopyban a király hadparancsot adott ki, amely a helyzetet még jobban elmérgesítette, mert Ferenc József a hadparancsban deklarálta: sohasem fogja feladni legfőbb hadúri felségjogait, elítélte a hadsereg egységének lazítására irányuló törekvéseket, továbbá mert a szövegben a magyar nemzetről, mint az egységes osztrák birodalom egyik „néptörzséről" emlékezett meg. A napiparancs hallatlan felzúdulást keltett Magyarországon, amely magát a királyt is megdöbbentette. Előbb Khuen, majd Andrássy Bécsbe utaztak, és rábírták Ferencz Józsefet egy, a napiparancsot „kimagyarázó" kézirat megfogalmazására, és egy, a Szabadelvű Párt felé tett sajnálkozó nyilatkozatra.10 6 Ezután Andrássy indítványozta, hogy a Szabadelvű Párt mondja ki: a hadparancs további tárgyalásának szükségessége nem forog fenn.10 7 A kormányalakítással ezután újból Khuent bízták meg, azonban azonnal újra le kellett mondania. Körber osztrák miniszterelnök ugyanis az osztrák parlamentben olyan nyilatkozatot tett, amely a magyar katonai követeléseket elítélve a Magyarországon minden tényező által elutasított ún. „osztrák közjogi álláspontot" tartalmazta, a felháborodott képviselőház pedig (a kormánypárt egy része is) leszavazta Khuennek a nyilatkozat parlamenti megtárgyalását elhalasztani kívánó indítványát. A Szabadelvű Párt már Khuen lemondása előtt elhatározta, hogy maga veszi kézbe a katonai követelések kérdését, és kilenc tagú bizottságot küldött ki követeléseinek megfogalmazására. A bizottságot űgy állították össze, hogy abban nagyjából egyenlően legyenek képviselve a volt nemzeti pártiak, valamint a június óta külön frakciót alkotó „ó-szabadelvűek". Széli Kálmánnak, és Andrássynak, a fúzió létrehozóinak lett volna feladata a bizottságban a katonai kérdések kétféle felfogása között közvetíteni, azonban mindketten inkább az ó-szabadelvűek felfogását támogatták. A bizottság először egy Széli Kálmán, Perczel Dezső, Lukács László és Andrássy nevével ellátott dokumentumban10 8 rögzítette a párt általános állásfoglalását a katonai kérdésben. Eszerint a Szabadelvű Párt fenntartja, hogy a királynak jogában áll meghatároznia a hadsereg vezérletét, vezényletét és belszervezetét, de természetesen azt is fenntartja, hogy ezt az állapotot törvényes úton, a király és az országgyűlés együttes döntésével módosítani lehet. Tekintve, hogy a király kifejtette, hogy a hadsereg fennálló szervezetének megbolygatása veszélyeztetné a hadsereg harcképességét, a Szabadelvű Párt nem kívánja a nemzet jogainak felhasználásával a királyt rászorítani a hadsereggel kapcsolatos felségjogai meggyőződésével ellentétes gyakorlására, és ezért nem veszi fel programjába
