Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
660 SZALAI MIKLÓS szerepétől féltette az állampolgár szabadságát, és nem kis részben ezzel magyarázta a magyar parlamentarizmus visszásságait is. Emlékirataiban így írt erről: ,,A magyar állam és társadalom történelmi jellege, a teljes decentralizáltság volt, 1867 óta azonban lassan minden központosul. A gazdasági élet, az adminisztráció, a vasúti forgalom, mind Budapestre vezet és Budapestről indul ki. A politikai hatalom a kormány kezében van... Napról-napra több egyén egzisztenciája függ a kormánytól. Egyes bankok hatalmi körébe kerül csaknem az egész magyar közgazdaság, és a bankok befolyása az uralkodó párt rendelkezésére áll. Hiába népszerű az ellenzék, a hatalmat ezen egyenlőtlen fegyverek miatt nem bírja megszerezni." („A diplomácia és a világháború", 136. o.) Ez a kétirányú elhatárolódás, úgy a Tiszák által szorgalmazott, az állam által vezérelt kapitalista fejlődéstől, mint az agráriusok újkonzervatív programjától, hozzájárult ahhoz, hogy Andrássy — nagy tekintélye és súlya ellenére — továbbra is kissé elszigetelt maradt a magyar politikában. A választásokon Andrássy ezúttal a losonci választókerületben indult. 1901. IX. 18-án megtartott programbeszédében — ugyanekkor beszámolóját megtartó öccséhez hasonlóan — hangsúlyozta a korábbi évek jelentős eredményeit, mindenekelőtt a választások feletti kúriai bíráskodás és általában a tiszta választások biztosítása fontosságát húzva alá. Kitért azonban az agráriusok szervezkedésére, ahol — az említett szempontokra való tekintettel — középutas álláspontot képviselt. Egyfelől elhatárolta magát Tiszáék az agrárkérdésben vallott nézeteitől, másfelől kifejtette: sajnálatosnak tartja az agráriusok (Károlyiék csoportjában való) külön szervezkedését, tekintve, hogy az általuk követelt protekcionista eszközökkel éppen a magyar mezőgazdaság ausztriai piacát kockáztatjuk, és ezzel azt, amit ő is gazdasági fejlődésünk jelen szakaszában a legfontosabbnak tart: a mezőgazdaság fejlesztését.8 8 Andrássy ekkor is — éppúgy, mint később, a koalíció bomlásának időszakában — az önálló vámterűlet ellen foglalt állást, jóllehet tisztán pragmatikus-célszerűségi, nem pedig közjogi megfontolásokból. Már kiegyezéskönyvében is hangsúlyozta, hogy a külön vámterületet a kiegyezés nem zárja ki. A választás ezúttal is ellenjelölt nélkül ment végbe, Andrássyt 1901. október 3-án egyhangúan választották Losonc képviselőjévé. Az új — sok tekintetben megváltozott arculatú — képviselőházban Andrássy híveinek csoportja kibővült gróf Hadik Jánossal, aki a későbbiekben legbizalmasabb emberei közé tartozott. Megjelent a Házban az új, kizárólag Budapesten működő Demokrata Párt egyedüli képviselőjeként a liberális zsidó polgárság képviselője, Vázsonyi Vilmos is, aki pályafutása első szakaszában szintén minden módon Andrássy barátságát kereste. Habár a Széli-időszak viszonylagos nyugalma, a közjogi kérdések körüli harc elcsitulása ezidőtájt úgy tűnt, hogy módot ad arra, hogy az Ausztriához való viszony helyett más nemzeti problémák — a nemzetiségi kérdés, és a külpolitika — kerüljenek a politika fókuszába, ez a helyzet nem tartott nagyon sokáig. Széli engedékeny rezsimjét a Szabadelvű Párt militánsai már 1902 tavaszán nagyon megelégelték, az 1902-es delegáció ülésein pedig — e testület szokásos „békés" hangulatától eltérő módon — heves vita volt várható, mert a monarchia katonai körei a véderő további — Magyarországtól jelentős áldozatokat kívánó — fejlesz-
