Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
658 SZALAI MIKLÓS П. A VEZÉRI SZEREP FELÉ A Széli-kormány létrejötte nem kis részben az Andrássy által kezdeményezett és Bánffy bukását eredményező pártbomlasztási akció eredménye volt, amely nagyban emelte Andrássy súlyát és tekintélyét a magyar politikai életben. Széli Kálmán korszaka a , jog, törvény, igazság" jelszavával indult, a gyakorlatban ez az ellenzékkel való megbékélést, az engedmények politikáját, tehát Andrássy irányvonalának az érvényesülését jelentette. Ennek teljesen megfelelt a miniszterelnök Bánffyéval teljesen ellentétes egyénisége is, ironikus modora és vezetési stílusa, amely miatt a „Zephyr" gúnynevet kapta. Egyszersmind Széli a magyar politikát egyre erőteljesebben befolyásoló agrár-merkantil ellentét kérdésében is kompromisszumra, a — már a Bánffy-féle választásoknál háttérbeszorított, és éppen ezért sértett — agráriusok megbékítésére törekedett. Mégis akadt olyan történetírói felfogás is, amely szerint Andrássy ebben az időszakban a magyar politikában „háttérbeszorult", és a közélet helyett a tudományos tevékenység felé fordult.8 2 Való igaz, hogy a kiegyezés-könyvet követő néhány éves szünet után Andrássy tudományos tevékenysége ebben az időszakban újra lendületet vett. A Széll-éra alatt tartotta akadémiai székfoglalóját (1900-ban „Miként tartotta fenn Magyarország a középkorban alkotmányos szabadságát?" címmel), és írta meg legnagyobb munkája „A magyar állam fennmaradásának és alkotmányos szabadságának okairól" három kötete közül az elsőt. Ugyanezekben az években vállalt Andrássy elnöki posztot a Társadalomtudományi Társaságban, a szerveződő polgári radikális progresszió ekkor még konzervatív-liberális elemeket is tömörítő szervezetében. Mint ismeretes, az ún. „Pikler-hecc", és a „keresztkampány" — a konzervatív egyetemi ifjúságnak a progresszív értelmiség ellen indított támadása — után a Társadalomtudományi Társaság mindinkább a polgári radikális, sőt, szocialista beállítottságú értelmiség szellemi műhelyévé vált. Andrássy e folyamat elején foglalta el a TTT. elnöki székét, és beköszöntőjében állást foglalt a tudomány teljes szabadsága mellett.8 3 Inkább formális, mint tényleges irányítása alatt a társaság balratolódása egyre erősödött, és ez végül Andrássy és a TTT. szakításához vezetett.8 4 Hasonlóképpen sok időt fordított közismert műgyűjtő, művészetpái-toló tevékenységére is. A közéletből való „visszavonulásról" azonban nem volt szó, csak arról, hogy Andrássy — feltehetően még mindig az 1892-es emlékezetes „felsülésének" emléke miatt — továbbra is tartózkodott — egy eset kivételével — a parlamenti szerepléstől. De a miniszterelnök minden úton-módon kereste a barátságát, igyekezett tekintélyét a párt előtt megerősíteni, sőt, sokszor célozgatott arra, hogy úgy látja, Andrássy lehetne az ő megfelelő utóda. A „vezéri" szereptől azonban Andrássy — levelei és a kortársak tanúsága szerint — sokáig ódzkodott, a szerepléstől való viszolygása és kényelemszeretete, a személyiségében úgy látszik mélyen gyökeredző hajlam a passzivitásra, útját állta annak, hogy erre törekedjék.8 5 Széli kormányalakítása után a kibővült Szabadelvű Párt egysége már csak látszólagos volt. A Szabadelvű Pártnak Bánffy mellett kitartó „ortodox" gárdája rossz néven vette az ellenzéknek tett apró engedményeket, de még inkább azt,
