Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
656 SZALAI MIKLÓS dott, így az obstrukciót nem volt mód letörni. Amikor pedig a kormánypárt — főleg Tisza körül csoportosuló — részének emiatti elkeseredése nyilvánvalóvá vált, Szilágyi lemondott a házelnökségről, noha Andrássy, aki az obstrukció legegyszerűbb megoldásának a különben is ellenszenves Bánffy lemondását tartotta, vissza akarta tartani ettől. Tisztét korelnökként a szélső függetlenségi Madarász József vette át, aki természetesen buzgón elősegítette az obstrukciót. Bánffynak viszont az volt az elképzelése — amit különben maga a Tisza-család is fenntartásokkal fogadott — hogy Szilágyi helyét maga a „keményvonalas" kormánypártiak vezére, Tisza István vegye át. Erről azonban a mérsékeltebbek, így Andrássy és hívei, hallani sem akartak.7 7 Közeledvén az év vége, az ellenzéknek az obstrukcióval tulajdonképpen az volt a célja, hogy január 1. után a kormánynak ne legyen felhatalmazása a költségvetés vezetésére, beálljon az ún. „exlex" állapot, amit az ellenzék az alkotmányosság felfüggesztésének igyekezett feltüntetni. A Szabadelvű párt is szükségesnek tartotta az „exlex" veszélyének az elhárítását, ezért Tisza Kálmán azt javasolta, hogy a párt, illetve annak annyi képviselője, amennyi abszolút többséget tett ki a képviselőházban, írásban jelentsék ki, hogy ők készek megadni a kormánynak a szükséges felhatalmazást, és ebben őket csak az obstrukció akadályozza. Andrássy azonban ebben a „lex Tiszának" nevezett határozatban a képviselőházi határozatok párthatározattal való helyettesítésére irányuló szándékot látott, ezért úgy döntött, hogy közvetlen híveivel kilép a Szabadelvű Pártból. Andrássyval léptek ki a pártból az ő csoportjának tagjai, túlnyomórészt liberális arisztokraták — öccse, és két unokatestvére, sógora, azonkívül gróf Széchenyi Aladár, gróf Sztáray Gábor, gróf Thorotzkay Miklós, gróf Serényi Béla, gróf Wass Béla, báró Perényi Zsigmond, báró Fiáth Miklós, Semsey László, Emmer Kornél, Chorin Ferenc, és mások, de hamarosan követték őket a nagy liberális kabinet, a Wekerle-kurzus irányadó személyiségei, Csáky, Szilágyi és Hieronymi is. Mivel a szakítás olyan időpontban történt, amikor Bánffyt ellenzéki részről mindenféle rágalommal illették, a kilépők pedig csaknem mind a Nemzeti Kaszinó tagjai voltak, ezért a közvéleményben azon benyomás keletkezett, mintha a magyar arisztokrácia kényes ízlésű tagjai a Bánffy személyes tisztességét érintő okokból éreznék kompromittálónak, hogy vele egy táborban maradjanak, és ezt a benyomást erősítette az is, hogy a Nemzeti Kaszinóban akció indult Bánffy kizárása céljából.78 Andrássy december 16-án választóihoz írott levelében7 9 óvakodott attól, hogy a miniszterelnököt korrupciós vádakkal illesse. Azonban rámutatott arra, hogy a kormány programja az, hogy a forradalmat ellenforradalommal, az obstrukciót — amelyet Andrássy továbbra is elítélt — erőszakkal győzze le. Márpedig az erőszak útján nem lehet félúton megállni. Ha így járnak el, a költségvetést és a kiegyezést is erőszakkal kell majd megszavaztatni. Ehhez pedig természetesen klotür kell, ami ellen persze az ellenzék megint csak obstruálni fog, tehát államcsínyt kell majd elkövetni magában a Házban. (Utólag Andrássy szavai az 1904. november 18-i „zsebkendőszavazásra" vonatkozó éleslátó próféciaként is olvashatóak.) Ez esetben majd parlament nélkül kell kormányozni, alkotmányos ellenőrzés nélkül megszavazott adót kell behajtani, meg nem ajánlott újoncokat besorozni, tehát tulajdonképpen a magyar alkotmányt felfüggeszteni. Van-e más meg-
