Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
652 SZALAI MIKLÓS választások módszerei még inkább felerősítettek. A Szabadelvű Pártban mindazok, akik a Tisza-csoport ellenfelei voltak, az összeférhetetlenségi kérdés szigorúbb kezelése miatt álltak ki.6 7 A két áramlat közötti harc a nyilvánosság előtt 1897 márciusában robbant ki, Neumann, Tolnay, Sámuel és Benke képviselők összeférhetetlenségi ügyeinek tárgyalásánál. A parlament összeférhetetlenségi bizottságának az elnöke ekkor Tivadar volt, akiről közismert volt, hogy bár, mint elnöknek, nincs szavazati joga, az összeférhetetlenség szigorú kezelésének a híve, sőt, ugyanekkor Andrássy Géza azzal tett hitet az összeférhetetlenségi kérdés forszírozása mellett, hogy lemondott a saját, az Agrárbanknál lévő igazgatótanácsi tagságáról. Bánffy sajátos módon kívánta letörni az Andrássyak ellenzékieskedését: olyan nyilatkozatot tett, amely szerint ők maguk is vagyonuk egy részét a kormánnyal való összeköttetésekből szerezték, sőt, a rozsnyói vashámorok ügyében Géza gróf többször is kérte az ő protekcióját. Nyilatkozatát hivatalosan azután visszavonta, de szóban újból megismételte. Andrássy Géza ezek után lemondott mandátumáról, arra is hivatkozva, hogy mivel unokatestvére az összeférhetetlenségi bizottság elnöke, a bizottság az ő ügyét nem tudná tárgyilagosan kezelni.6 8 A rozsnyóiak a pótválasztáson ezek után Andrássy Gyulát kérték fel jelöltnek. Andrássy 1897. márc. 30-án mondta el programbeszédét, amelyben hangoztatta, hogy a politikai vezetésnek az a feladata, hogy megőrizze a parlamenti jó hírét, elhárítsa azt a látszatot, mintha a politika az üzleti érdekek kiszolgálója lenne. Az állam gazdasági szerepvállalása ugyanis tág teret nyújt a nyerészkedésnek. Az ellenzék ennek a problémának a megoldásában együtt kell, hogy működjék a kormánypárttal, és nem szabad, hogy — működésének meddősége miatti elkeseredésében — piszkolódni, rágalmazni, vagy obstruálni kezdjen, mert az ilyen eljárás a magyar úri középosztály egész tekintélyét aláásná, tehát mindkét tábornak egyformán ártana, és az országos politikában nem magyar elemek térhódítása előtt egyengetné az utat... Egyébként pedig az 1875-ös törvényt, addig, amíg megvan, be kell tartani, bármilyen kellemetlen is ez egyeseknek.6 9 Ugyanezen a napon a Tivadar elnöklete alatt ülésező összeférhetetlenségi bizottság — mivel Tivadar nem szavazhatott — egyetlen szavazatnyi többséggel az említett négy képviselő mandátumának érvényessége mellett döntött. Tivadar erre a képviselőház április 2-i ülésén kérte, hogy az ő különvéleményét olvassák fel a Ház előtt. Az ellenzék zajos éljenzéssel fogadta Tivadar állásfoglalását a négy mandátum érvénytelenítése mellett, a Gömör megyei ellenzék pedig úgy döntött, hogy ezek után nem állít ellenjelöltet Andrássy Gyulával szemben.7 0 így jutott ezúttal Andrássy ismét egyhangú választás révén mandátumhoz. Tivadar lemondott az összeférhetetlenségi bizottságban viselt elnöki posztjáról, hogy szavazhasson, ami azt jelentette, hogy a bizottságban többé a kormány — természetesen mindenkit az összeférhetetlenség alól felmentetni kívánó — álláspontjának nem volt többsége. A kormánypárt pedig — Bánffy indítványára — kiküldött egy bizottságot az összeférhetetlenségi törvény revideálása céljából. Az új törvény azonban már csak a Bánffy-kormány bukása után készült el. Sem a Bánffy alatt tovább folytatódó liberális szellemű jogalkotás, sem a Bánffy által kieszközölt nemzeti vívmányok — 1848 emlékének törvénybeiktatása,
