Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
IFJ. ANDRÁSSY GYULA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA 651 mint két évvel korábban, az 1894-95-ös kormányválság idején — az Andrássy testvérek rokonszenvvel nyilatkoztak a Nemzeti Párt és a Szabadelvű Párt fúziójáról, ami éppen ellentétesnek tűnik a Nemzeti Párt, mint „veszélytelen" ellenzék kormányra engedésének gondolatával. A valóságban azonban — úgy tűnik — a lényeg mindkét elgondolásban ugyanaz volt: Apponyi pacifikálása, hatalomközelbe engedése. Andrássy később is lehetetlennek tartotta a szilárd kormányzást enélkül. Andrássy könyve, a deáki mű tudományos felkészültséggel és jó íráskészséggel megírt nagyszabású apológiája, jól illeszkedett be a Millennium atmoszférájába, a magyar államnak a sokfelől fenyegetett dualizmus szilárdságát demonstrálni kívánó propagandájába. Az MTA a munkát a Bródy-féle díjjal jutalmazta, Andrássy azonban a 3000 forintos díjat az Akadémia rendelkezésére bocsátotta — Deák élet- és jellemrajza megírása céljára. Alig készült el azonban a könyv, megkezdődött Andrássy politikai pályájának az a fordulata, amely az ortodox 67-ességgel való szakításához vezetett. A Bánffy és az Andrássyak közötti elidegenülés ugyanis az 1896 őszi képviselőválasztások alatt véglegessé vált. Amikor Batthyány Lajos, Andrássy sógora azzal a kéréssel fordult Bánífyhoz, hogy a királynak továbbítsa a fiumei kormányzóságról való felmentése kérelmét, mivel a képviselőválasztásokon fiumei kormányzóként nem tud részt venni, Bánffy jónak látta ezt a kérést olyan kommentárral továbbítani a Kabinetirodához, amelyben egyrészt megemlítette, hogy Batthyány igen rosszul látta el feladatát Fiúméban, másrészt, hogy nem a képviselőválasztások, hanem anyagi ügyeinek rendezetlensége késztette arra, hogy felmentését kérje.6 4 A választásokon pedig maga Andrássy egyáltalán nem kapott mandátumot. Először Mádon remélt mandátumot szerezni, de aztán, jóllehet a zempléni főispán is hatásosan támogatta, visszalépett az esélytelennek tűnő választási küzdelem elől. Ezután a kis Szín választókerületében próbálkozott, és rengeteg pénzt adott ki, de végül alulmaradt a függetlenségi Lakatos Miklóssal szemben.6 5 De nemcsak ő, hanem sok más mágnás is kimaradt a parlamentből, ugyanakkor a választásokat rendkívüli erőszakossággal lefolytató Bánffy behozott a Házba egy sor, addig ismeretlen kezdő politikust, az ún. „populus Banffyanus"-t. Ez magyarázza, hogy az Andrássy-testvérek által uralt Nemzeti Kaszinó hamarosan a Bánffy-ellenes politikai intrikák fészke lett.6 6 Andrássyék az új országgyűlésben hamarosan megtalálták a módját annak, hogy hogyan gyengítsék meg a miniszterelnök pozícióját. 1897 tavaszán a politikai életben mind erősebb hullámokat vert az űn. „összeférhetetlenségi kérdés". Arról volt szó, hogy a parlamenti képviselőknek milyen, az állammal összeköttetésben álló vállalatoknál, bankoknál stb. szabad pozíciót vállalniuk, és mennyiben fenyeget ez azzal, hogy parlamenti befolyásukat az illető vállalat érdekének, nem pedig a közérdeknek megfelelően használják fel. Az ezt szabályozó 1875-ös törvényt a gazdasági életnek azóta bekövetkezett nagyarányú fejlődése nyilvánvalóan túlhaladottá tette. Ennek a kérdésnek a feszegetése mögött a bankokkal, különböző cégekkel számos szállal összefonódott Tisza-csoport hegemóniája, valamint általában a magyar parlamentarizmus mindinkább nyilvánvalóvá váló korrupt, antidemokratikus karaktere ellen kialakult közhangulat állott, amelyet a Bánffy-féle
