Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
638 SZALAI MIKLÓS tett indítványát a Ház (beleértve a kormánypártot is) visszautasította.3 1 A pályakezdő politikusnak beszédébe „belesülni" rendkívül kínos és kellemetlen volt, tehát nem csoda, hogy Andrássy ezután több mint tíz évig tartózkodott a komolyabb parlamenti szerepléstől, beszédeit pedig többé nem tanulta be előre. De hamarosan beválasztották a választási bíráskodásról szóló törvényt előkészítő bizottságba, majd ismét ő lett a honvédelmi költségvetés előadója. A költségvetés vitáját ezúttal is a katonai kérdésről szóló általános vitává fejlesztette az ellenzék, de Andrássynak e vitában most csak annyi szerep jutott, hogy röviden igyekezett magyarázatot adni a költségvetésben szereplő többletköltségekre.3 2 Az új képviselőházban eközben ismét előtérbe kerültek az egyházpolitikai kérdések. Csáky Albin a kormány nevében májusban olyan álláspontot fejtett ki, amely ugyan még mindig nem tartalmazta a radikális reformok (mindenekelőtt a kötelező polgári házasság) igényét, mindazonáltal állást foglalt a részleges polgári anyakönywezetés bevezetése (az „elkeresztelési" viták elkerülése érdekében) és a zsidó hitfelekezetnek a keresztény egyházakkal való egyenjogúsítása mellett. (Ez utóbbi azzal a következménnyel járt volna, hogy vegyes házasságok esetén a keresztény fél is áttérhet a zsidó vallásra). Szeptember-októberben a kormány tárgyalni kezdte Csákynak az egyházpolitikai kérdésekkel kapcsolatban kidolgozott memorandumát, és egy lépéssel tovább ment, amennyiben az állami anyakönywezetés teljeskörű bevezetését, és a házasságjog új, egységes szabályozására vonatkozó törvény beterjesztését határozta el. Míg azonban Csáky és Szilágyi Dezső a javaslat képviselőházi bejelentésénél ki akarták mondani azt is, hogy a javaslat tartalmazni fogja a kötelező polgári házasságot is, addig Szapáry miniszterelnök csak a fakultatív, vagy szükségbeli (tehát csak az egyházi házasságkötést kizáró akadályok esetén alkalmazandó) polgári házasság bevezetéséig akart elmenni. A kormányon belül kirobbant konfliktus végül Szapáry lemondásával végződött. A helyzet azért alakult így, mert Ferenc József, aki különben, szigorú katolikusként az egyházpolitikai reform ellensége volt, még mindig kisebb bajnak tartotta annak megvalósulását, mint azt, hogy Csáky és Szilágyi esetleg kettészakítsák a kormánypártot. A hatvanhetes kormánytöbbség ugyanis ez esetben csak az — az egyházpolitikai kérdésekben ingadozó, középutas álláspontot elfoglaló — Apponyi vezette nemzeti párttal való fúzió révén lett volna biztosítható, aminek az ára viszont az Apponyi-féle katonai követelések teljesítése lett volna, ezt pedig Ferenc József mindenáron el akarta kerülni.3 3 így alakult meg az új kormány 1892. november 17-én Wekerle Sándor korábbi pénzügyminiszter vezetésével. Az új kormány a kötelező polgári házasság, és a többi egyházpolitikai reformok megvalósításának jegyében alakult meg tehát, azonban Wekerle miniszterelnöksége (az egyházpolitika ellenzéke által gyűlölt Szilágyi vagy Csáky helyett) világosan jelezte, hogy a kormány nem kívánja a végletekig vinni a harcot a katolikus egyházzal, amelynek vezetőiben (egy-két kivétellel) egyébként szintén megvolt a hajlandóság a vitakérdések békés rendezésére.3 4 A létrejött új politikai vezetésben magától értetődően kellett helyet kapnia az Andrássy-csoportnak... Andrássyt először kereskedelmi államtitkársággal kínálták meg, de ezt ő — ilyen jellegű szakismeretei teljes hiányára hivatkozva — visszautasította.3 5 így tehát — tekintettel arra, hogy a közigazgatás reformja kö-
