Századok – 1997

Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623

IFJ. ANDRÁSSY GYULA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA 639 rüli vitában a közigazgatási kérdésekben az ellenzék által is elismert széleskörű tájékozottságot mutatott — Hieronymi Károly belügyminiszter vette maga mellé első államtitkárnak. Ezzel egyidejűleg Tivadart kinevezték a fővárosi közmunkatanácsba.3

6 Formailag Andrássynak le kellett mondania ekkor terézvárosi mandátumáról. De a választók hamarosan újraválasztották. Amint azt Lőw Tivadar, a kerület közéleti vezérembereinek egyike egy választási gyűlésen kifejtette: akadhatnak olyanok, akik nincsenek megelégedve Andrássy parlamenti működésével a lefolyt parlamenti időszakban, vagy kifogásolják, hogy csak keveset foglalkozik a kerület és a választók gondjaival, azonban látni kell azt, hogy a Wekerle-kormány megalakulása, a „tiszta liberalizmus zászlajának" győzelme, és így a polgári jogegyenlőség érvényrejutása a szabadelvűpárt elvhű liberálisainak, élükön az Andrássy grófokkal, köszönhető.3

7 Andrássy természetesen államtani és jogi ismeretei ellenére sem rendelkezett azzal a képzettséggel és gyakorlattal, amely a belügyi államtitkári álláshoz szükséges lett volna, különös tekintettel a továbbra is napirenden lévő nagyszabású közigazgatási reformokra, amelyeket a belügyminisztériumnak kellett előkészítenie. A belügyminisztérium költségvetéséről 1893. január 13-án kezdődő vitában, amelynek elsősorban személyi kérdések és a fennálló közigazgatás működésének bírálata körül forgott,, az ellenzék alaposan ki is használta ezt a körülményt. Már a vita első napján Horváth Gyula nemzetipárti képviselő — miután hangsúlyozta, hogy elismeri Andrássy képességeit — rámutatott: a belügyi államtitkárságra Andrássy gyakorlatlansága miatt alkalmatlan, és ha idő múltával majd erre alkalmassá is válna „Magyarországot kísérletezésnek és taneszköznek tekinteni arra, hogy valaki államtitkárnak begyakoroltassák, mégis kissé nagyjáték".38 Más képviselők Andrássyt protekciós kinevezésekkel is megvádolták, sőt, többször elhangzott a „Herbert" kifejezés is, amely a korabeli politikai szóhasználatban — utalva Gladstone és Bismarck egyaránt Herbert keresztnevet viselő, apjuknál csekélyebb tehetségű fiaira — a nagy politikusok szülői segítséggel érvényesülő tehetségtelen utódait jelentette. Amikor pedig Hieronymi egyrészt határozottan megvédte Andrássyt, az eddigi rövid tapasztalat alapján rendkívül szorgalmas és tehetséges munkaerőként jellemezve őt, másrészt rámutatott: a belügyminisztérium működéséért ő, nem pedig munkatársai tartoznak felelősséggel, akkor maga Apponyi jelentette ki, hogy a miniszter felelősségének körébe természetesen beletartozik az is, hogy milyen kritérium: a szakmai alkalmasság, vagy pedig „politikai melléktekintetek" alapján választja-e ki munkatársait. A vitában a Tiszacsoport, és az Andrássy-csoport közötti ellentéteket is jelezte az, hogy Tisza István felszólalásában ugyan visszautasította, hogy az ellenzék megpróbál a szabadelvűpárt ifjabb és idősebb nemzedéke közé éket verni, de másrészt — nyilvánvaló célzással Andrássyra — azt is mondta, hogy nem helyes a belügyminisztérium gárdáját kizárólag elméleti szakemberekből összetoborozni. A vitában azonban kiderült, hogy Hieronymi a közigazgatás államosítása előtt már meg kívánja alkotni a közigazgatási bíráskodásról, és a közigazgatás alkalmazottaival kapcsolatos fegyelmi törvényt, tehát azokat a törvényeket, amelyek garantálnák, hogy a majdani államosított közigazgatás nem jelentheti a kormánypárt olyan mindenre