Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
632 SZALAI MIKLÓS Apponyi csak a magyar tiszti nevelés eszményét védelmezte Andrássyval szemben, aki a „nemzeti kultúrának a közös hadseregbe való bevitelét" helytelen elgondolásnak mondotta. A magyar tiszti nevelés nem új követelés, hanem annak a korolláriuma, hogy az államiságnak magyar nemzeti kultúra felel meg, és hogy ezen nemzeti kultúrán nem lehet rést ütni azzal, hogy egy intézményt, tudnüllik a közös hadsereget arra használnak fel, hogy akik abban érvényesülni akarnak, ezt ne a magyar, hanem más műveltség útján éljék el. Január 29-én a javaslatot a Ház általánosságban megszavazta, de a tüntető tömeg dühe a Házból távozó Tisza Kálmán életét fenyegette. Másnap az indulatokat lecsitította a váratlan hír, hogy Rudolf trónörökös, aki Magyarországon népszerű volt, öngyilkos lett. Február 12-én megkezdődött a javaslat részletes tárgyalása, azonban az idősebb Andrássy közbenjárására, és az újabb zavargások hatására a király, Tisza és a katonai körök ekkor már belementek egy kompromiszszumba, az ellenzék által támadott 14. § módosításába. A véderővita ezzel végetért, azonban egyrészt Tisza pozíciója megrendült, másrészt az ellenzék azt a tanulságot vonta le, hogy számbeli kisebbsége ellenére (amelyet megváltoztatni reménye nem volt), kellően agresszív fellépéssel kompromisszumra tudja szorítani a kormányt. Tisza bukása előtt Andrássy még egyszer szerepelt a parlamentben, mégpedig akkor, amikor a kormány azzal bízta meg, hogy a honvédelmi költségvetés előadója legyen. Ezt már csak azért is nagy érdeklődéssel kísérte az egész Ház, mert Andrássy apja volt a magyar honvédség intézményének a megalkotója. 1890 januárjában a sziklaszilárd királyhűségéről ismert — és ezért az ellenzéken erősen népszerűtlen — báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter beterjesztette a honvédelmi minisztérium büdzséjét. Az ellenzék felháborodását nem az váltotta ki, hogy a költségvetés a szokásosnál sokkal magasabb volt, hanem az, hogy az ellenzék szerint Fejérváry nem a honvédség aktuális szükségleteinek, hanem az általa benyújtandó honvédelmi törvény elfogadása után beálló állapotnak megfelelő fedezet megszavazását kérte a Háztól, ezáltal mintegy fait accomplit kívánva teremteni a Ház számára. Az ellenzéket azért zavarták Fejérvárynak a honvédség fejlesztését célzó elképzelései, mert amióta ő volt a honvédelmi miniszter, a honvédség színvonala - képzettség, felszereltség és egyéb szempontok tekintetében — ugyan mindjobban megközelítette a közös hadseregét, de — mivel Fejérváiy megszüntette az altisztek tisztekké való előrelépésének lehetőségét - a honvédség tisztikara is ugyanolyan kasztszerűen zárt, és szellemében a magyarságtól idegen testületté kezdett válni, mint amilyen a közös hadsereg tisztikara volt.23 Fejérváryval szemben Beöthy Ákos most egy új argumentummal lépett fel: ha a honvédség fejlesztéséről szóló törvényt a költségvetésbe „csomagolva" fogadtatják el a Házzal, akkor hol marad a főrendiház véleménynyilvánítási joga a javaslattal kapcsolatban? (A főrendiháznak csak a törvényjavaslatok, nem pedig a költségvetés megszavazására volt joga.) A közjogi ellenzéknek ez az ellenvetése természetesen magában rejtett némi hipokrízist, egyrészt mert a főrendiház rendszerint automatikusan megszavazta mindazt, amit a képviselőház, másrészt mert ha és amennyiben a főrendiház mégis szembeszegült a képviselőházzal, az mindig aulikus-konzervatív (tehát a közjogi ellenzékével éppen hogy ellentétes) álláspontról
