Századok – 1997

Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623

IFJ. ANDRÁSSY GYULA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA 631 részleteinek taglalásába, hanem az Apponyi által felvetett — szerinte veszélyes — reformeszmékkel kívánt szembeszállni. A beszéd tulajdonképpen már mindazt tartalmazza, amit a közös (dualisztikus) intézmények „magyar nemzeti tartalommal" való telítésének Apponyi-féle koncepciójával szemben később Andrássy a kiegyezésről szóló könyvében felhozott. Az a koncepció, hogy egy kettős államalakulatban az önállóságot, a „nemzeti ideált" meg kell valósítani, nem maradhat meg az olyan követelések keretében, mint amilyen a külön magyar tisztképzés, hanem előbb-utóbb szükségképpen el kell hogy jusson a külön magyar hadsereg és a külön magyar diplomácia követeléséhez, tehát az államközösség teljes felszámolásához, a függetlenségiek programjához. Andrássy vitába szállt még Ugronnal, aki a Monarchia nyugati felében terjedő pángermanizmus veszélyeire hívta fel a figyelmet. Andrássy szerint a pángermanizmus csak akkor találhat táptalajra, ha a németség úgy érzi, nem talál magának terepet a Monarchiában. Vagyis tulajdonképpen pontosan a németség Monarchia-beli szerepét megkérdőjelező magyar nacionalizmus segíti elő a pángermanizmus terjedését. A hadsereg sem lehet sem pánszláwá, sem pángermánná mindaddig, amíg a király vezetése alatt áll, akkor lehet azzá, hogyha a hadsereg egységét szétszakítják. Végül azt a drámai kérdést intézte Ugronhoz, hogy vajon ő nem fogna-e fegyvert a király szavára a közös hadseregben? „Ha igen, miért tagadja meg saját jobb természetét? Ha nem: eljátszotta játékát ebben az országban!" Ezzel sikeresen sújtott le az ellenzéki felfogás leggyengébb pontjára: tudniillik a dinasztiához való felemás viszonyra. A dualizmus korának parlamenti ellenzéke ugyanis nem vállalhatta fel a nyílt szakítást a királlyal és a dinasztiával, holott pontosan tudta minden gondolkodó ember, hogy Ferenc József a dualista szisztéma átalakításához sohasem fog hozzájárulni... Az ellenzék szónokai a következő napokban többen is reflektáltak Andrássy beszédére. így még ugyanaznap Beöthy Ákos kitartott amellett, hogy a közös hadsereg jelenlegi formájában germanizáló intézmény, és kifejtette, hogy elvi különbség van egy egységes birodalmi hadsereg, és két államnak közös hadserege között, és ezért a dualizmust a hadsereg szervezetében kifejezésre kell juttatni, ezzel a közös alapot a mérsékelt ellenzék nem támadja. Dárday Sándor másnap a külügy és a hadügy „megmagyarosítása" közötti, Andrássy által vont párhuzamot vonta kétségbe, mondván: az ellenzék azért nem követel magyar diplomáciai vizsgát, miközben követeli a magyar nyelvű tiszti vizsgát, mert a diplomáciai szolgálat nem kötelező úgy, ahogyan a katonai szolgálat. Eötvös Károly jan. 23-án tartott keményhangú beszédében álhazafisággal vádolta meg Andrássyt (Tisza Istvánnal együtt), majd felemlegette az idősebb Andrássynak miniszterelnök korában a magyar honvédség létesítésével kapcsolatos, szerinte sokkalta hazafiasabb eljárását, és azt mondta gúnyosan: „egyszer volt ennek az országnak egy miniszterelnöke, Andrássy Gyulának hívták, de nem a mostani, nincs is vele rokonságban!" Ezúttal találkozott Andrássy első ízben azzal, ami később is mindig üldözte: a „nagyobb" politikusnak tartott apjával való lekicsinylő célzatú összehasonlítással. Ugrón sem takarékoskodott a személyeskedésekkel „a túloldal egyik iijú naivájaként" aposztrofálva Andrássyt.