Századok – 1997

Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623

IFJ. ANDRÁSSY GYULA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA 629 zetét a nyolcvanas évek végén még jobban megnehezítette, hogy az addig a Szabadelvű Pártból különböző okokból kilépett elemeket tömörítő, határozott arculat nélküli, hatvanhetes alapon álló Mérsékelt Ellenzék (amelyet a korban épp ezért csak „habarékpárt" néven volt szokás emlegetni), szintén közjogi vívmányokat, a kiegyezés nemzeti irányban való „továbbfejlesztését" kezdte követelni. Andrássy legelső parlamenti szereplésére alig három hónappal a Tisza-rezsimet végső válságba juttató 1889-es véderővita előtt, 1888 novemberében került sor. Ebben az első felszólalásban már megmutatkozott későbbi politikai egyéniségének két jellemző vonása: a fennkölt, idealisztikus szempontok szem előtt tartása, és az olyan álláspont védelmében való kiállás, amely minden oldalon népszerűtlen. A képviselőház ekkor a korábban földesúri kiváltságot képező kocsmáltatási jog (regálé) megszüntetéséről, illetve megváltásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A kormány javaslatának 10. §-a szerint a kárpótlás során becslés, nem pedig a korábbi adóbevallások után kell megállapítani a regále-birtokosok kárpótlásának alapját képező jövedelmet, tekintve, hogy köztudott volt, hogy a korábbi adóbevallások során szinte mindenki csalt, a ténylegesnél alacsonyabb jövedelmet vallva be. A kormánypárt fiatalabb, idealistább szemléletű elemei azonban, vagy harmincan, Andrássy és Miklós Gyula vezetésével fellázadtak a javaslat eme szakasza ellen, úgy gondolták, aki az adóbevallásnál megcsalta a magyar államot, az nem érdemli meg, hogy az állam most a tényleges (nem pedig a fiktív) jövedelmének megfelelő összeggel kártalanítsa. Ezért olyan jellegű módosítványt nyújtottak be, amely szerint azok a földbirtokosok, akik maguk (nem pedig gazdatisztjeik) hamis adóbevallást tettek, most a bevallott jövedelem alapján kapjanak csak kártalanítást. Ez nemcsak a dzsentrit, de az adóeltitkolást módszeresen űző regálejoggal rendelkező városokat is komolyan sújtotta volna, ezért Tisza Kálmán elzárkózott a módosítás elől. Andrássy komolyan fontolgatta, hogy szabad-e a pártállásponttá tett javaslattal szemben a parlamentben véleményt mondania, tanácsot kért apjától, aki azt írta neki: éppen a kormánypárt erkölcsi integritásának védelmében mindenképpen ki kellene fejteni véleményét.1

8 így került sor első megszólalására a Házban, 1888. november 29-én. Természetesen a politika iránt érdeklődő közönség nagy érdeklődéssel várta az iijabb Andrássy első nyilvános szereplését. Teli volt az egész karzat, és az ülésen megjelent teljes létszámban a kormány is. Andrássy lámpalázzal küszködve, de végül is magabiztosan mondta el szűzbeszédét. Előre megírt, és szórul-szóra betanult beszédet mondott el, a törvény szigorának, az erkölcsi szempontoknak a fontosságát hangsúlyozva. Apja útmutatásának megfelelően elsősorban arra helyezte a súlyt, hogy az államnak szembe kell szállnia azzal a Magyarországon általános mentalitással, hogy az államot becsapni nem bűn. Ha a kérdéses paragrafus megmaradna a törvényben, mondotta, az olyan lenne, mintha az állam maga szentesítené, hagyná jóvá a törvényszegést, az adócsalást.1

9 A beszédnek nagy sikere volt. Tisza Kálmán miniszterelnök ugyan beszédében megvédte a javaslat eredeti szövegét, azonban azt mondta, örömmel látja Andrássyban annak az új nemzedéknek a jelentkezését, amelynek feladata lesz átvenni „a haza sorsát", és szívélyesen gratulált az ifjú szónoknak. A siker azonban inkább a fiatal politikus nevének és apjáéra emlékeztető megjelenésének,