Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
IFJ. ANDRÁSSY GYULA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA 625 megfelelő beosztását. Ami azonban munkaképességét illeti, mindez nem befolyásolta ezt: éppen ellenkezőleg, senki nem tudott olyan fegyelmezetten, teljesen munkájára összpontosítva dolgozni, mint ő. A népes családi kör és a társaság által körülvéve is teljesen el tudott merülni az írásban. 1883. végétől tehát majdnem egy éven át a fiatal Andrássy a konstantinápolyi követségen volt fogalmazójelölt. Eközben — elérve 24. életévét — tagja lett a magyar országgyűlés főrendiházának is, ahol azonban természetszerűleg semmilyen tevékenységet sem fejthetett ki. 1884 második felében jelentkezett a diplomáciai vizsgára, amelyet december elején tett le. A vizsga kitűnően sikerült, írásbeli dolgozatai a bizottság szerint önálló gondolkodásról, gyors felfogásról tanúskodnak, egyedül a francia nyelv hagyott maga után némi kívánnivalót. A jól sikerült szóbeli feleletek olyan nagy hatással voltak a bizottságra, hogy több tárgyból a vizsgakötelezettség alól felmentést is nyert.7 A vizsga letétele után az uralkodó Andrássyt kinevezte követségi attasévá, és különös kegyként az egyik legfontosabb állomáshelyet, Berlint jelölte ki számára szolgálati helyéül.8 1885-86-ban tehát Andrássy Berlinben, Szögyény László, a Monarchia berlini követe alárendeltjeként működött. E minőségében ismert alakja lett a berlini nemzetközi társaságnak, és sűrűn látta őt vendégül a gyermekkorából már megismert Bismarck-család is, pedig az idős kancellár ekkor már nagyon elzárkózott az emberektől.9 Andrássy — apja vélekedését követve — nagyra becsülte és szerette Bismarckot, és amikor később, 1894-ben, király személye körüli minisztersége idején tanúja volt annak, hogy a Monarchia hivatalos szervei milyen megalázó közönnyel fogadták a Bécsbe látogató, akkor már hatalmát vesztett „vaskancellárt", ezt rendkívül kiábrándító, keserű tapasztalatként élte meg. Miközben attaséként működött, Andrássy rendszeresen látogatta a berlini egyetemen Eduard Gneistnek, a nagyhírű jogtudósnak állam- és jogtudományi előadásait.10 A magyar arisztokrácia körében már ekkor híre ment nagy tudásának, elméleti képzettségének. A berlini év studiumai maradandó nyomot hagytak a fiatal Andrássy egész világlátásán. Nemcsak azért, mert egy darabig a közigazgatás elméleti kérdéseiben teljesen Gneist nézeteinek hatása alatt állott, hanem azért is, mert szellemi horizontját, gondolkodásmódját élete végéig meghatározták — és behatárolták — ezek a fiatalon megszerzett jogi, államtani és diplomáciai ismeretek. Aki átolvassa az ifjabb Andrássy hatalmas terjedelmű közjogi és történetírói munkásságát,1 1 nem térhet ki az ismeretek gazdagságának és az elmélyült, elemző gondolkodásnak impresszáló hatása alól. Ugyanakkor azonban ennek a gondolkodásnak a központi kategóriája mindvégig az állam maradt. Történetírói és publicisztikai munkásságában Andrássyt mindig egyfelől az államoknak, mint önálló, fejlődésük sajátos törvényszerűségeit követő organizmusoknak a sorsa, másfelől pedig a nagyhatalmak közötti játszma menete köti le. Annak ellenére, hogy a későbbiekben egy ideig a Társadalomtudományi Társaság elnöke is volt, soha, semmilyen nyoma nem látszik munkáin a szociológia, a modern társadalomtudományok hatásának. Nagy riválisával, Tisza Istvánnal ellentétben Andrássy közgazdasági tanulmányokat sem folytatott soha, sőt, ezen a téren a politikai tevékenységhez nélkülözhetetlen alapvető tájékozottsággal sem rendelkezett.1 2 Ez a fajta egyoldalú képzettség, amely meglehetősen jó íráskészséggel
