Századok – 1997

Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623

624 SZALAI MIKLÓS csak az év végi vizsgákat tette le Budapesten a piaristáknál, egyebek között ez is hozzájárult a nyilvános szereplés iránt később érzett ellenszenvéhez. A gyermekek igazi öröme az volt, amikor nyaranként szüleikkel a család falusi kastélyaiba -Tőketerebesre, Tiszadobra, vagy az erdélyi Dubrinba utazhattak, ahol apjuk minden szabadidejét velük töltötte. Idősebb Andrássy Gyula — akit gyermekei bálványoztak —, korán beavatta őket a politika ügyeibe, rendszeresen megbeszélve velük az aktuális politikai történéseket. Miután elhagyta külügyminiszteri állását, és többé egyáltalán nem utazott külföldre, természetesen több ideje maradt gyermekeire. Az iljú Andrássyban mély nyomokat hagyott a magyar nemzeti liberalizmus „nagy nemzedékéhez" tartozó apjának a közügyek iránti odaadása. „Mindent, ami jó van bennem, atyámtól örököltem" - mondotta élete alkonyán.4

Az idősebb Andrássy egyszersmind azonban szigorü családfő is volt, élete végéig kemény ellenőrzés alatt tartotta gyermekeit, akik még húszéves korukban is csak apai engedéllyel maradhattak ki hazulról. Röviddel az érettségi letétele után 1881-ben Andrássy leszolgálta az egyéves önkéntesek kötelező szolgálati idejét a honvédség 4. huszárezredénél, hadnagyi rangban. A rendszeretettől és bármilyen „harcias" erénytől oly távol álló fiatalember egyéniségének a katonai szolgálat aligha felelhetett meg, azonban tartalékos hadnagyi rangját természetesen megtartotta a szolgálatból való kilépése után is, és jelentősebb közéleti szereplések alkalmából — így apja temetésén, és első miniszteri eskütételén — honvédhuszárhadnagyi egyenruhájában jelent meg, ami persze nem a hadsereghez, hanem inkább az uralkodóhoz fűződő lojalitása demonstrálását jelentette. Ennek megfelelően az 1905-6-os nagy alkotmányválság idején lemondott katonai rangjáról, mintegy „visszaadva" azt a királynak.5 Apjának elhatározott szándéka volt, hogy a nagytehetségű fiatalemberből magához hasonló külpolitikust, diplomatát nevel. Ezért katonai szolgálatának letöltése után röviddel, 1883 nyarán apja Andrássyt a konstantinápolyi követségre ajánlotta be, fogalmazójelöltnek. Az idősebb Andrássy Calice báróhoz, a Monarchia konstantinápolyi nagykövetéhez, korábban a Külügyminisztériumban alárendeltjéhez írott levelében így jellemzi fiát: „Az én fiam, ki eddig mindig csak a szülői házban tartózkodott, talán kevésbé fejlődött ki, mint más ifjak, kik már a világban forgolódtak, talán túlzottan szerény, semmitől sem fél annyira, mint hogy elkápráztasson. Tehetséges, megbízható, gentleman. Nincs gyakorlatiassága. Hajlama komoly, mélyen olvas, és tanulni szeret. Társasága miatt kötelességérzete nem oly erős, mint amilyennek én szeretném. Kissé renyhe, időbeosztásról, rendről, pontosságról halvány fogalma sincsen. Én mindent elkövettem, hogy megváltoztassam természetét, de eredmény nélkül. Ön hiszen tudja, hogy én prédikálni tudtam a fiamnak, de magam által nem tudtam neki jó példát adni."6 (Ez utóbbi szavakkal az idősebb Andrássy saját, a kérdések elmélyült tanulmányozása helyett közismerten inkább a zseniális rögtönzésekre hajlamos temperamentumára célzott.) Az apa fiáról adott jellemzése — a kortársak egyértelmű tanúságtétele szerint — a későbbiekben is sok tekintetben megállta a helyét: Andrássyra jellemző maradt az elmélkedésre és a problémák szélesebb, teoretikus perspektívában való megközelítésére való erős hajlam, a nyilvános szerepléstől való irtózás, és bizonyos fajta kényelemszeretet. Úgyszintén nem tudta soha megtanulni a pénz és az idő