Századok – 1997
Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623
S zalai Miklós IFJABB ANDRÁSSY GYULA GRÓF PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA (1860-1904)* I. A PÁLYAKEZDÉS ÉVEI Ifjabb Andrássy Gyula gróf, a kiegyezés megalkotói egyikének, majd a dualista Magyarország első miniszterelnökének, később az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminiszterének, idősebb Andrássy Gyula grófnak kisebbik fia 1860. június 30-án született Terebesen, az Andrássy-család ősi kastélyában. Az idősebb Andrássynak, aki a kiegyezést megelőző, majd az azt követő időszakban is kulcsfontosságú pozícióban volt a magyar politikában, nem volt ideje rá, hogy gyermekeivel foglalkozzék, bár minden visszaemlékező szerint rendkívül szerette őket.1 A gyermekek nevelésével inkább családjának élő felesége, Andrássy -né Kendeffy Katinka grófnő foglalkozott. A kor arisztokrata családjai konvencióinak megfelelően a gyermekek ideje szigorúan be volt osztva: tanulás, séta, lovaglás, vívás töltötte ki napjaikat, és csak ritkán lehettek együtt szüleikkel. Természetesen a család nevelőket is fogadott a gyermekek mellé, leghosszabb ideig egy Bolgár Mihály nevű piarista szerzetest, aki később a budapesti piarista gimnázium igazgatója lett. De az ifjú Andrássy mellett töltött egy nyarat a nagy magyar közjogász Concha Győző is,2 aki felfigyelt a fiatal gróf komoly, elmélkedő temperamentumára. 1871-től, amikor az apa a Monarchia külügyminisztere lett, a gyermekek is Bécsben, a Ballhausplatzon éltek.3 Nyilvános iskolába Andrássy sohasem járt, A jelen tanulmány egy készülő Andrássy-életrajz első két fejezetét alkotja. Ifj. Andrássy Gyula életrajzának első szakaszát illetően, mivel az Andrássy-levéltár túlnyomórészt megsemmisült, Andrássy a parlamenti szerepléstől ebben az időszakban általában tartózkodott, és publicisztikai tevékenységet is csak csekély mértékben folytatott, nagy mértékben rá voltam utalva részben a korszak sajtójára, részben a memoár-irodalomra, részben pedig a korszak történeti feldolgozásaira. A jelen tanulmány ezért nem annyira tényfeltáró munkának, mint inkább az Andrássy politikai tevékenységével kapcsolatos ismereteink összegzésének tekinthető. Az általam felhasznált munkák közül ki kell emelnem Gratz Gusztáv nagy művét a dualizmusról („A dualizmus kora" I—II. Magyar Szemle Társaság, Bp. 1934.,) amely — lévén Gratz Andrássy barátja — részletes és beleérző módon rajzolja meg alakját, valamint Hegedűs Loránd „Két Andrássy és két Tisza" c. munkáját, amely — felszínes-anekdotikus jellege ellenére — a legtöbb ismeretet nyújtja Andrássy ifjúkoráról, végezetül Andrássy legitimista híveinek (Pethő Sándor, Kertész János és Thewrewk-Pallaghy Attila), a két világháború között Andrássyról írott rövid tanulmányait, illetve előadásait. Andrássy nézeteinek, eszméinek alakulását illetően a legfontosabb „A diplomácia és a világháború" c., már a korszak lezárulása után írt, emlékiratnak is tekinthető könyve (Bp. 1920.), míg az életrajz apró részleteit illetően számos tanulsággal szolgál egyrészt Károlyi Mihálynak a Történelmi Szemle által 1975-ben publikált visszaemlékezése, másrészt Révész Mihálynak a Politikatörténeti Intézet archívumában őrzött újságkivágás-gyűjteménye.
