Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
BISMARCK, ANDRÁSSY ÉS A BALKÁNI VÁLSÁG 1875-1877-BEN 609 1877 februárjában az angol kék könyvben nyilvánosságra hozták, és szavait ráadásul nem is a valóságnak megfelelően adták vissza.32 8 Bizonyára tudatos indiszkrécióról volt szó, mert Londonban sejtettek valamit a Monarchia és az Oroszország közötti egyezkedésről,32 9 és Andrássy oroszellenes kijelentéseinek közléseivel hitelteleníteni akarták az osztrák-magyar külügyminisztert. Andrássy reputációja egyébként sem volt jó Londonban, és erre még az ottani német nagykövet is felfigyelt. Münster még 1876 júniusában megírta, hogy Disraeli és Derby nincsenek nagy véleménnyel Andrássy államférfiúi teljesítményéről és úgy hiszik, hogy nem annyira a Monarchia, mint inkább a magyarok érdekeit képviseli.330 Andrássy, akinek voltak erről információi, a kedvezőtlen véleményt részint Beust intrikáinak, részint a bécsi angol nagykövettel való érintkezés nehézségeinek tulajdonította. Ez utóbbit Stolberg is megerősítette, és megírta Berlinbe, hogy amit Buchanan mond, olyannyira érthetetlen, hogy sokszor azt sem lehet megállapítani, hogy milyen nyelven beszél.331 A kék könyv affér kapcsán aztán Bismarck is szükségesnek találta, hogy Andrássyt az angolok előtt védelmébe vegye. Bülow 1877. február 20-án terjedelmes levelet küldött Münsternek, amelyben a kancellár megbízásából cáfolta azt a feltételezést, hogy Andrássy akcióra biztatta volna az oroszokat, és közben arra akarta rávenni az angolokat, hogy akadályozzák meg az orosz eljárást. A kancellár nagyobb megértést kért Londontól a különféle nehézségekkel küszködő osztrák-magyar külügyminiszter számára. Figyelmeztette az angolokat, hogy a Monarchiában más tendenciák is mutatkoznak, amelyek befolyása alól Ferenc József nem mindig tudja magát kivonni. Nem pontosította, hogy mire gondol, de eléggé nyilvánvaló volt, hogy ezzel a német és angolellenes osztrák-magyar-orosz megállapodás lehetőségére utalt. A levél azzal zárult, hogy Andrássy német részről a legteljesebb bizalomra számíthat.33 2 Azt lehetne gondolni, hogy Bismarck azért vállalta magára, hogy Andrássy londoni ügyvédje legyen, hogy ezzel is előmozdítsa a január végi nagy kombináció, a Németország, Anglia és az Osztrák-Magyar Monarchia közötti szövetség létrejöttét. Valójában ekkor már nem volt szó ilyen messzire tekintő tervekről. A berlini angol nagykövet útján tett ajánlat ugyanis nagyon hamar visszautasításba ütközött. A brit külügyminiszter február 2-án azt válaszolta, hogy Anglia továbbra is tartózkodni óhajt attól, hogy bármely irányba elkötelezze magát, és különben sem látja semmi jelét annak, hogy Oroszország és Franciaország meg akarná támadni Németországot.33 3 Andrássy szívesen tovább gombolyította volna a Bismarck által kézbe vett fonalat — január 29-én azt mondta Stolbergnek, hogy a francia-orosz együttműködésre a Monarchia és a Németország közötti szövetség lenne a megfelelő válasz —,33 4 de ebben a relációban meg maga Bismarck állt el saját január 31-i kezdeményezésétől. Feltehető, hogy ez nem a brit visszautasításból adódott, hanem abból a felismerésből, nincs alapja az oroszokkal és a franciákkal szembeni gyanakvásának. Végeredményben Németországra is érvényes volt az általa alkalmazott metafora, amely szerint Oroszország nem dugja majd nyakát egy olyan hurokba, amelynek végét más hatalom tartja a kezében.33 5 Mindenesetre, amikor Oroszország március elején újabb kísérletet tett a válság diplomáciai rendezésére, nem zárkózott el annak támogatásától.33 6 Miljutin orosz hadügyminiszter március 6-i naplóbejegyzése szerint Bismarck ekkor arra is késznek mutatkozott, hogy
