Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
610 DIÓSZEGI ISTVÁN pénzzel és csapatokkal támogassa Oroszországot.33 7 A korabeli német források nem támasztják alá ezt az állítást, és Bismarck későbbi kijelentése, hogy ő még háborúzni is kész lett volna a Monarchiával, ha az nem tartja be Oroszországgal szemben vállalt szerződéses kötelezettségeit,33 8 semmi hitelt sem érdemel. 1877 március elején nem volt többről szó, mint arról, hogy Bismarck a január végi hisztéria elmúltával visszatért ahhoz a politikához, amely egyforma távolságot kívánt tartani Oroszországtól és az Osztrák Magyar Monarchiától. Az orosz diplomáciai próbálkozás, amire fentebb utaltunk, arra irányult, hogy a párizsi szerződést aláíró hatalmakat ismételten együttes eljárásra bírja rá Törökországgal szemben, azzal a céllal, hogy az mégiscsak elfogadja a konstantinápolyi konferencia határozatait. Az ötlet Schweinitz szerint személyesen a cártól származott, és Ignatyev kapott megbízást arra, hogy mint utazó nagykövet kieszközölje a hatalmak hozzájárulását.339 Eleinte nem is volt probléma: Berlin után Párizs és Bécs is egyetértőleg nyilatkozott,34 0 de Londonban kiderült, hogy nem Salisbury személyesíti meg a valódi brit külpolitikát. Hosszas egyeztetés után a hatalmak képviselői 1877. március 31-én aláírták a londoni jegyzőkönyvnek nevezétt okmányt, amelyben egyebek mellett demobilizálásra és a konstantinápolyi konferencia határozatainak végrehajtására szólították fel a Portát, de a jegyzőkönyvhöz fűzött angol, illetve orosz függelék jószerivel semmissé tette a nagy erőfeszítéssel létrehozott hatalmi egyetértést. A brit függelékben az állt, hogy a jegyzőkönyvet csak egyidejű török és orosz leszerelés esetén tekintik érvényesnek, az oroszban viszont az, hogy csak török leszerelés után hajlandóak csapataik békelétszámát helyreállítani.341 Beust, a Monarchia londoni nagykövete találóan jegyezte meg, hogy attól, hogy az eltérő nézeteket jegyzőkönyvben rögzítették, a dokumentum nem válik nemzetközi egyezménnyé.34 2 A török kormány ugyanígy gondolta, és a jegyzőkönyvet, nyomatékos osztrák-magyar tanács ellenére,34 3 1877. április 9-én, mint a török szuverenitást sértő okmányt, határozottan elutasította. Oroszország számára ezek után nem maradt választás. II. Sándor 1877. április 24-én kiáltványban jelentette be, hogy Oroszország hadiállapotban áll Törökországgal. Hogy az oroszok valóban hittek abban, hogy még diplomáciai úton rendezhetik a válságot, vagy a londoni protokoll kierőszakolásával csupán jóhiszeműségüket akarták bizonyítani, ma sem lehet tudni. Valószínű, hogy az utóbbiról volt szó, mert még ki sem derült a próbálkozás kudarca, március 15-én, a katonai konvenció időpontjára antedatálva, aláírták a budapesti szerződés kiegészítő jegyzőkönyvét, amely Oroszország és a Monarchia viszonylatában a háború következményeiről intézkedett.34 4 Megkezdődött a sokadik orosz-török háború, és a harcoló felek, mint mindig, most is nehéz időszaknak néztek elébe. Az Osztrák Magyar Monarchia és Németország a háborúval kapcsolatosan előre tisztázta álláspontját, de ők sem tudhatták biztosan, hogy számukra mit hoznak az elkövetkező hónapok.
