Századok – 1997
Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3
60 TÓTH ENDRE 221 Martène: De antiquis ecclesiae ritibus, I 203. ex Corbejensi codice; Sacramentarium Ratoldi, Paris Bibl. Nat. ms. lat. 12 052; Klaus Gamber: Codices Liturgici Latini antiquiores, Freiburg 1968, Nr. 223. 222 f. 49-52: Radó Polikárp: Libri manusscripti Bibliothecarum Hungáriáé, Budapest 1947, 46. 223 MGH AA IV: 1, 28. 224 MGH AA IV:1,31. 225 MGH AA IV: 1, 33. 226 KOVÁCS 1988, 135. 227 Balassa: Casulae S. Stephani 17; Franz Bock: Der ungarischen Krönungsmantel, Mittheilungen dek к. k. Centrai-Kommission 1857, 149. 228 Czobor 1900 229 Kovács: Casula 1958, 195. 230 Kovács: Iconismus 1988, 135. 231 Példák: Clemen: Die romanische Monumentalmalerei 1919, 299-325. A téma ikonográfiájához lásd még: Jerzy Miziolek: Transfiguratio Domini in the apse at Mount Siniai and the symbolism of light, Journal of Warburg and Courtauld Instituts 53, 1990, 42.; J. Myslivec: Verklärung Christi. Lexlkonogr. IV 416. 232 Kovács Eva a sort a Vox de nube discipulos terret obumbratos egészítette ki. Ez azonban nem felel meg leoninus distichonnak, a záró hexameter hiányzik. Ezért az obumbratos kiegészítés nem lehetséges. 233 Otto Gradenwitz: Laterculi vocum Latinarum, voces latinas et a fronte et a tergo, Leipzig 1904. 234 Bischoff: Paléographie 1979, 192-193. 235 Mechtild Schulze-Dörrlamm: Die Kaiserkrone Konrads II., Sigmaringen 1991,134, Taf. 9. 236 Marosi E.: in: Pannónia Regia 160. 237 A feliratok egyrészt a lemezek aranylapjába vésett zománcos betűkből állnak, másrészt az alakok kezében a zománcfelületbe rakott rekeszdrótokból. 238 Rudolf M. Kloos: Einführung in die Epigraphik des Mittelalters und der frühen Neuzeit 1980, 116. 239 Schulze-Dörrlamm:, Die Kaiserkrone 1991, 117. 240 Kloos: Einführung 1980, 116; Czobor 1902, 9: alatt nyomtatott betűkkel közli a palást feliratát, ahol a G betűk alsó vége tévesen ívelten 241 München, Staatsbibliothek, Cim. 4452; Goldschmidt: 25, nr. 41. 242 Lásd a Schatzverzeichnisse szövegeit, 168, index. 243 Bakay Kornél: 1988, 757. Bakay К. a casula átalakítását kétli: „А XII. vagy a XIII. században azután nagysietve(l), goromba módon elől felvágták, az aljából pedig vagy öt hüvelyknyit lemetéltek. Elölről is kivágtak „egy szeletet". Miután ezt az otromba átlakítást elvégezték, készen is volt a magyar királyok egyik legféltettebb insigniuma, a koronázási palást!" (i. m. 753). Az ilyenféle otromba átalakításokat a középkor ereklyetisztelete másként ítélte meg, mint Bakay K. idézett szavaival feltételezte. Lásd Aquinói Szent Tamás holttestének sorsát, amit váratlan halálának helyén lefőztek, hogy a csontokat könnyebben megtarthassák maguknak ereklyeként, és ne kelljen kiszolgáltatni a holttestet. 244 H. de Boor: Actum et Datum. Eine Untersuchung zur Formelsprache der deutschen Urkunden im 13. Jahrhundert, SB München 1975, 4, 84-84. 245 MGH Necr. Germ. Suppl. Libri confr. Sancti Galli, Augiensis, Fabariensis, München 1884, 668:12. 246 Uo. Augiensis: 131,38: St. Gallen: 12,13; 320, 25.: További necrologiumok: Libri anniversariorum et necr. mon. S. Galli, MGH Necrol. 466: Annales Necr. Fuldenses, a. D. 1038, MGH SS XIII 212.: Monumenta Salisburg. mon. s. Petri necrologia Liber confraternitatum (MGH Necr. II. 46.); Stephanus rex Ungarorum. Kysla Regina eiusdem uxori. 247 Kovács Eva: Gizella királyné keresztjének feliratai és ikonográfiája. Veszprém kora középkori emlékei. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5, Veszprém 1994, 22-31. A feliratok a kereszt előoldalán: Ecce salus vite p(er) quam mors mortua morte / unde suae matrisque animae poscendo salute(m) / hanc regina cruce(m) fabricari Gisila iussit /quam si quis démit hinc da(m)netur morte p(er)enni; A hátoldalán: hanc cruce(m) Gisila devota regina ad tumulu(m) sue matris Gisile donare curavit. 248 MGH DD regum et imp. Germ. 111:2, Nr. 33, 36.
