Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
BISMARCK, ANDRÁSSY ÉS A BALKÁNI VÁLSÁG 1875-1877-BEN 593 török kormány november 1-én közölte, hogy teljesíti az ultimátumban foglalt követeléseket.22 7 Október közepén Bismarck azt mondta, hogy Törökország nem éri meg, hogy a civilizált európai népek egymás ellen háborúzzanak miatta,22 8 de úgy tűnik, hogy az érintett hatalmak nem hallgatták meg ezt az intelmet. Az orosz ultimátum Bécsben, amint Novikov november 7-én jelentette, csupán kedvezőtlen benyomásokat keltett,22 9 de Londonban teljesen felborzolta a kedélyeket. Disraeli november 9-én a londoni főpolgármesteri ünnepségen arról beszélt, hogy Anglia ugyan békepolitikát folytat, de nincs nála a háborúra jobban felkészült ország, és ha az igaz ügyért egyszer harcba száll, erőforrásai kimeríthetetlenek.230 A fenyegető szavak címzettje egyértelműen Oroszország volt. Két napra rá II. Sándor, Livádiából hazatérőben, bár még nem ismerte Disraeli beszédét, Moszkvában hasonló éles hangnemben nyilatkozott. A város előkelőségei jelenlétében tartott beszédében kijelentette, hogy szilárd elhatározása, hogy egyedül is cselekszik, és biztos abban, hogy hívó szavát egész Oroszország követi. Különösen nagy feltűnést keltett, hogy a cár a szerbiai orosz önkéntesekről úgy beszélt, mint akik a szláv ügyért harcoltak.231 A brit miniszterelnök beszédére adandó válasz sem váratott sokáig magára: november 13-án elrendelték hat hadtest mozgósítását.23 2 A harcias megnyilatkozások ellenére sem az orosz, sem a brit külpolitikában nem oldódott fel az év közepe óta mutatkozó kettősség. Gorcsakov október 29-én hosszú memorandumban érvelt a háború azonnali megkezdése mellett, mondván, hogy soha a történelemben nem kínálkozott ilyen kedvező alkalom a Törökország elleni háborúra, de azzal a kérdéssel zárta fejtegetéseit, hogy vajon Európa szeme láttára megkockáztathatnak-e egy ilyen lépést, miközben még mindig tárgyalások vannak folyamatban.23 3 És miközben Disraeli a főpolgármesteri ünnepségen elmondandó beszédét fogalmazta, Derby november 5-én megismételte a konstantinápolyi nagyköveti konferenciára vonatkozó javaslatát, amit az oroszok azon nyomban elfogadtak. Hogy az orosz és az angol külpolitikában mutatkozó kettősség végül hogyan oldódik fel, az elsősorban a külpolitikát befolyásoló belső tényezőkön múlott, de abba nyilvánvalóan a külső hatalmi reagálások is belejátszottak. Az orosz-török fegyveres összecsapás küszöbén, majd a hadműveletek megindulása után többen úgy vélekedtek, hogy Bismarck taszította Oroszországot a Törökország elleni háborúba. Midhat pasa 1877 február elején, nem sokkal bukása előtt azt mondta a konstantinápolyi orosz ügyvivőnek, hogy Bismarck háborúra buzdítja Oroszországot, és az oroszok majd meglátják, hogy milyen célból teszi ezt; a német kancellár képes arra, hogy visszaadja Elzász-Lotharingiát a franciáknak, hogy ő maga indítson háborút Oroszország ellen.23 4 Valujev, a koronajavak minisztere 1877 júliusában, az éppen megindult hadműveletekre utalva azt jegyezte naplójába, hogy Oroszország a porosz király kezére játszik. A kortársi vélekedéseket a történetírók közül is többen osztották, így Georg Hoover Rupp is, aki azt fűzte hozzá Valujev naplóbejegyzéséhez, hogy az orosz miniszternek minden bizonnyal igaza volt.235 Az amerikai történész Bismarck 1877 júniusi, a historiográfiában a német kancellár külpolitikai hitvallásának tekintett kissingeni tollbamondására23 6 alapozza véleményét, és nem lehet vitatkozni, hogy a szóbanforgó irat tág teret ad
