Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
BISMARCK, ANDRÁSSY ÉS A BALKÁNI VÁLSÁG 1875-1877-BEN 585 hasonlóképp attól, hogy Oroszországgal együtt háborút folytasson Törökország ellen, de nem emelt kifogást az ellen, hogy Oroszország egyedül lépjen fel, és erre az esetre, Bosznia-Hercegovina megszállásának tolerálása fejében, jóindulatú semlegességet helyezett kilátásba. Az október közepén végbement újabb levélváltás során osztrák-magyar részről méginkább világosan megfogalmazták ezeket a feltételeket, és egyúttal hajlandóságot mutattak az oroszok által kezdeményezett titkos tárgyalások megindítására. November elején a tárgyalások meg is indultak, és ezeknek eredményként jött létre a Monarchia jóindulatú semlegességét kilátásba helyező 1877 januári budapesti titkos konvenció.18 7 A történetírás számára nem az események rekonstruálása, hanem az osztrák-magyar döntés motivációjának felderítése okozott és okoz problémát. Andrássynak az együttes fellépéstől elzárkózó, de a kompenzáció fejében jóindulatú semlegességet kilátásba helyező elhatározását ugyanis már a kortársak eltérő módon és egymásnak ellentmondóan értelmezték. Károlyi Alajos 1887-ben kelt levelében azt állította, hogy a külügyminiszter a megegyezéssel elsősorban az O-roszországgal való fegyveres összeütközést akarta elkerülni, mert Törökország mellett nem akart háborúzni és az Oroszország elleni háborúra a Monarchiát felkészületlennek tartotta. Dóczi Lajos külügyminisztériumi sajtófőnök szerint viszont Andrássy azért ment bele a megállapodásba, mert mind orosz szótartás, mind orosz szószegés esetén a nyertes pozíciójába érezte magát: az előbbinek ugyanis az akció minden eredményének elveszítését, az utóbbinak pedig politikai és stratégiai zsákutca létrejöttét kellett eredményeznie. Aehrenthal, a későbbi külügyminiszter mindezekkel szemben pedig úgy látta, hogy Andrássyt alaposan rászedték, és olyan fejlemények következtek be, amelyekkel 1876 őszén nem számolt.18 8 A történetírók között Wertheimer Ede 1913-ban a nemzetközi helyzetben látta a magyarázatot, mondván, hogy a körülmények a várakozás politikáját diktálták.189 Fritz Leidner 1936-ban az oroszokkal való tárgyalásoknál ugyancsak taktikai okokat vélt fennforogni, amit a bizonytalan német és brit magatartásra vezetett vissza.190 Mindezekkel szemben viszont Rainer E Schmidt 1992-ben megjelent munkájában egész ívet konstruált 1872 februárja és 1878 januárja között, és az 1876-os döntés úgy mutatta be, mint az oroszok előtt Andrássy által felállította stratégiai egérfogót.191 A német történész az Andrássy kutatás szempontjából egyébként igen fontos könyvében ezt a teóriáját azokra a feljegyzésekre alapozza, amelyeket Rudolf Montgelas londoni követségi titkár 1877 júliusában készített Andrássy kijelentéseiről,19 2 amely kijelentések egybecsengenek Dóczi Lajos fentebb említett későbbi megjegyzéseivel. Hiba lenne feltételezni, hogy Montgelas találta ki az egészet, némi fenntartásnak azért mégis van létjogosultsága. A szóbanforgó időpontban ugyanis az angolokkal tárgyalva Andrássy éppen hogy az orosz háború ellen sorakoztatott fel minden lehetséges argumentumot.19 3 A diplomáciában sokminden lehetséges, ilyen mértékű ambivalencia ezért mégsem szokott előfordulni. A stratégiai egérfogó, mint elméleti lehetőség, valóban felmerült 1872 februárjában,194 és 1878 januárjában úgy is mint aktualitás,19 5 az 1876 szeptemberi döntést azonban nem ezek a meggondolások motiválták. Az indítékok egyértelműen kirajzolódnak abból a feljegyzésből, amelyet Dóczi Lajos szeptember 28-án készített And-
