Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
584 DIÓSZEGI ISTVÁN naznap írt másik jelentéséből kiderül, hogy az osztrák-magyar külügyminiszter arra akarta rávenni a német kancellárt, hogy az szerződéses kötelezettségéből adódóan tartsa vissza Oroszországot minden önálló, veszélyes lépéstől. Kérését azzal a Bismarck számára nem túl meggyőző argumentummal támasztotta alá, hogy a balkáni orosz szupremácia egész Európa számára veszélyes lenne, de azt a sokkal inkább hatásos érvet is használta, hogy az Oroszország elleni háború gondolata Ausztriában is, Magyarországon is rendkívül népszerű. Hozzátette ugyan, hogy ő a háborút a legutolsó pillanatig el akarja kerülni, de feltehetően úgy gondolta, hogy a háború lehetőségének felemlítésével sikerül újra előidéznie azt a szituációt, amely az 1876 májusi berlini találkozó alkalmával, hite szerint, a Monarchia oldalára állította Németországot. A német nagykövet azzal az ajánlással küldte el jelentését, hogy helyénvalónak látná, ha a német kormány tanácsot adna Andrássynak, amely lehetővé tenné, hogy a Monarchia érdekeinek sérelme, valamint az Oroszországgal, illetve Olaszországgal való összekülönbözés nélkül intézzék el a keleti bonyodalmakat.18 0 Az ajánlás arra vall, hogy az indokolatlanul eltávolított Schweinitz után Stolberg is magára vállalta az osztrák-magyar külpolitika ügyvédjének szerepét. Bismarck általában nem szerette, ha a nagykövetek bármiben is kezdeményeznek — Arnimnak, a párizsi nagykövetnek 1874-ben azért kellett távoznia állomáshelyéről, mert ezt nem vette tudomásul —,18 1 de most nem emelt kifogást. Stolberg jelentésének margójára ráírta, hogy valamely osztrák bizalmi embernek, például Münch bárónak szívesen elmondaná, hogy mit tenne ő Andrássy helyében, és a bécsi német nagykövet szeptember 22-én ebben az értelemben kapott instrukciót.182 Bismarck feltehetően el akarta mondani Münchnek, hogy a Monarchia vágjon jó képet mindahhoz, amiben Anglia és Oroszország megegyezik,18 3 és újból arra biztatta volna Andrássyt, hogy az osztrák-magyar csapatok masírozzanak be Boszniába és Hercegovinába.18 4 Mire azonban az instrukció Bécsbe érkezett, ez a mondanivaló elveszítette aktualitását. Az angol-orosz megegyezés lekerült a napirendről, mert a brit kormány szeptember 19-én, mint fentebb már említettük, helyet adott Andrássy tiltakozásának, és szeptember 22-én a homályos „helyi autonómiát" javasló jegyzék ment Konstantinápolyba. Az önálló orosz fegyveres fellépés hasonlóképp. A cár a szeptember 14-i török békefeltételeket megismerve hajlott arra, hogy azonnal megszakítsa a diplomáciai kapcsolatokat Törökországgal, de Miljutin hadügyminiszter és Ignatyev konstantinápolyi nagykövet tanácsára végül a Monarchiával való közös eljárás mellett döntött.18 5 A közös eljárásra vonatkozó ajánlatot Szumarokov-Elston, a cár hadsegédje szeptember 27-én nyújtotta át Ferenc Józsefnek. Bulgária orosz, Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar okkupációjáról, és a tengerszorosokban végrehajtandó flottademonstrációjáról volt szó ebben, valamint arról, hogy ha a beavatkozás az Oszmán birodalom teljes felbomlását eredményezné, orosz részről a reichstadti megállapodáshoz tartják magukat.18 6 Az orosz ajánlat bécsi fogadtatásáról, az arra adott válaszról és a további fejleményekről a témával foglalkozó történeti munkák minden részletre kiterjedő információkkal szolgáltak. A Monarchia elzárkózott az autonómia feltételeinek megteremtését célzó egyidejű bulgáriai, illetve boszniai fegyveres intervenció elől,
