Századok – 1997

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557

BISMARCK, ANDRÁSSY ÉS A BALKÁNI VÁLSÁG 1875-1877-BEN 579 latos hiedelem Reichstadtban is megmutatkozott, hiszen ott az Oszmán birodalom várható összeomlásával kapcsolatos alternatívát dolgozták ki részletesen.15

1

Hogy a szerbek és montenegróiak bíztak önmagukban, az magától értetődő volt. Hitüket csak erősítette, hogy a reichstadti találkozó után Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia a be nem avatkozás elvét proklamálta, és ennek megfelelően Andrássy bezáratta a törökök előtt Klek és Cattaro kikötőit, ahonnan a Hercegovinában harcoló török alakulatok eddig az utánpótlást kapták. Szerbia és Montenegró ezek után biztos lehetett abban, hogy a Monarchia oldaláról nem fenyegeti a fegyveres beavatkozás veszélye. A szerb-török front fejleményei rövidesen rácáfoltak az oszmán esélytelenséggel kapcsolatos feltételezésre. A Bulgáriába behatoló szerb hadsereg már július első napjaiban megtorpant, és rövidesen kiengedte kezéből a kezdeményezést. A kudarc taktikai hibákból és téves számításokból következett. Csernajev tábornok, akit Milán fejedelem a főparancsnok tisztjével ruházott fel, először is elkövette azt a hibát, hogy a szerb haderőt több frontra osztotta szét, és ezzel bolgár földön elveszítette a törökökkel szembeni számbeli fölényét. Másodszor kiderült, hogy a török csapatok, amelyek a hercegovinai hegyek között nem bírtak a felkelőkkel, a nyílt terepen nagyon is ütőképesek. Végül az általános szláv felkeléssel kapcsolatos remények sem igazolódtak. Csernajev arra számított, hogy ha megindítja az offenzívát, egész Bulgária fegyvert ragad, és feltehetőleg nem voltak értesülései arról, hogy a törökök a május elején kirobbant (a bolgárok által áprilisinek nevezett) felkelést kegyetlenül vérbefojtották. A szerb hadsereg mindenesetre kilátástalan védekezésbe szorult, és miután 1876. augusztus 19. és 24. között Alekszinác mellett döntő vereséget szenvedett, az a veszély is fennállott, hogy a győztes törökök egész Szerbiát elözönlik. Az általános hadihelyzeten az sem változtatott, hogy a montenegrói hadsereg jelentős sikereket ért el Hercegovinában. Milán szerb fejedelem augusztus 24-én azzal a kéréssel fordult a hatalmakhoz, hogy járjanak közbe Konstantinápolyban a fegyverszünet létrehozása érdekében.15

2 Oroszország és a Monarchia már Reichstadtban megállapodott abban, hogy török győzelem esetén a status quo fenntartásához ragaszkodnak. Most azonban, hogy ez a kevéssé várt esemény bekövetkezett, rögtön felszínre törtek az ellentétes preferenciák. Gorcsakov már augusztus 6-án, szerb kérés nélkül is kezdeményezte, hogy a hatalmak sürgősen üljenek össze konferenciára a békefeltételek megállapítása érdekében,153

Andrássy viszont hajlott arra, hogy a törököket ne akadályozzák a győzelem kiaknázásában.15

4

A brit magatartás, mint mindig, most is eléggé homályos volt, mindenesetre nem kizárt, hogy a Konstantinápolyban augusztus 30-án végbement újabb hatalomváltás, Abdul Hamid trónrakerülése az angol diplomácia műve volt, és ez a fordulat csak a török makacsságot erősíthette.155

Ilyen körülmények között a Portának aligha kellett a hatalmak kollektív fellépésével számolnia. Szeptember első napjaiban Gorcsakov az osztrák-magyar külügyminiszter egyetértésével, de angol támogatás nélkül két-három hónapos fegyverszünetet indítványozott Konstantinápolyban, de a török kormány csak hathónapos fegyverszünet megadására mutatkozott hajlamosnak.15

6

Szeptember 11-én közös orosz-angol tervezetet nyújtottak át, amely a szerbiai és a montenegrói status quo helyreállítása mellett autonómiát helyezett kilátásba Bosznia és Her-