Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
572 DIÓSZEGI ISTVÁN másnap, május 11-én a cárral tárgyalva még közös hangot talált, de Gorcsakovnál teljes értetlenségbe ütközött. Az orosz kancellár egy olyan, a hatalmak által a török kormánynak átnyújtandó jegyzéktervezetet olvasott fel előtte, amely teljesen figyelmen kívül hagyta a Monarchia szempontjait. A tervezetben egyebek mellett a felkelő tartományoknak adandó autonómiáról volt szó, valamint a törökök ellen alkalmazandó szankciókról, így a hatalmak által végrehajtandó szárazföldi és tengeri fegyveres intervencióról." Andrássy azon nyomban visszautasította az egészet, és az uralkodónak azt táviratozta, hogy Gorcsakowal szemben számít II. Sándor és Bismarck támogatására.10 0 Hogy a német támogatást hogyan szerezte meg, azt a már hazaérkezése után készített beszámolójában meglehetősen kiszínezett és dramatizált változatban adta elő. Miután egész éjjel le sem hunyta a szemét, május 12-én reggel elment Bülowhoz (azért nem Bismarckhoz, mert a kancellár mindig a déli órákig aludt), és valóságos kirohanást rendezett. A Gorcsakov-memorandumot a külügyi államtitkár előtt Ausztria nyakába vetett huroknak nevezte, amelyet, mint mondta, még akkor is szétszakít, ha Németország szembe kerül azzal a döntéssel, amit mindenképpen el akar kerülni, és választani kényszerül a Monarchia és Oroszország között. Őt még azt sem érdekli, ha Oroszországot választják. Az indulatos szavaktól meglepődött Bülow csak annyit tudott válaszolni, hogy ez esetben az egész német közvélemény ellenük fordulna.10 1 Az utólag készült beszámoló egyértelműen azt sugallja, hogy Andrássy a Monarchia és Oroszország közötti választás kényszerhelyzetének előidézésével érte el, hogy Bismarck ne támogassa Gorcsákov memorandumát. Valójában az osztrák-magyar külügyminiszter nyitott kapukat döngetett, mert a kancellárnak részint a Monarchia érdekeire, részint a lehetséges nemzetközi bonyodalmakra való tekintettel különben sem állt szándékában, hogy hozzájárulását adja az autonómia tervekhez és a külső hatalmi intervencióhoz.10 2 így Gorcsákov a maga elgondolásaival tulajdonképpen kezdettől elszigetelve állt, és ha ebben az ügyben Andrássy személyes teljesítményéről egyáltalán szó lehet, az inkább abban mutatkozott, hogy az orosz kancellárral szemben II. Sándorral is szót tudott érteni. Mindenesetre május 12-én délután Gorcsákov Andrássy szerint már puha volt, mint a vaj,10 3 és hozzájárulását adta saját jegyzékének az osztrák-magyar külügyminiszter által eszközölt átdolgozásához. A három hatalom nevében készített, a párizsi szerződést aláíró hatalmak által jóváhagyandó, berlini memorandum néven ismertté vált okmány kéthónapos fegyverszünetet indítványozott, koncedálta a felkelők követeléseinek némelyikét, és a fegyverszünet eredménytelenségének esetére homályosan megfogalmazott diplomáciai szankciókat helyezett kilátásba.10 4 A berlini memorandum Németország hozzájárulását is bírta, de csak anynyiban egyezett Bismarck elgondolásaival, hogy nem tartalmazott a Monarchia szempontjából hátrányos kötelmeket. Éppen ezért a válság megoldását csak mérsékelten mozdíthatta elő. Feltehető, hogy Bismarck előre látta, hogy az osztrákmagyar-orosz egyezkedés más eredményre nem vezethet, ezért még a hármas egyeztetés előtt előhozakodott a hatékonyabbnak vélt terápiával. Nem volt ez egyéb, mint a januári, akkor még sikertelen próbálkozás:10 5 az annektálások útján végbemenő rendteremtés. Bismarck már az első találkozás alkalmával közölte
