Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
BISMARCK, ANDRÁSSY ÉS A BALKÁNI VÁLSÁG 1875-1877-BEN 569 ben.7 6 Az Andrássyt nagyrabecsülő Schweinitz nem tudhatta, hogy bécsi napjai meg vannak számlálva. Andrássy még 1875 májusában, arra hivatkozva, hogy a nagykövet téves információkat küld Berlinbe, Schweinitz visszahívását kérte,77 és ezt a kívánságát az év folyamán többször megismételte.7 8 Bismarck elengedte a füle mellett a kérést. Az első reklamációra azt válaszolta, hogy Schweinitz Berlinben sokkal inkább osztrák, mint amilyennek Bécsben hiszik,79 a további sürgetéseket pedig egyszerűen válasz nélkül hagyta. Andrássy kívánsága végül mégis teljesült, de nem politikai, hanem személyi okok miatt. Reuß pétervári német nagykövet a szász-weimari nagyherceg lányát szándékozott feleségül venni, és ez tarthatatlanná tette helyzetét az orosz fővárosban. A szász-weimari nagyherceg ugyanis közeli rokonságban volt a cári családdal, és II. Sándor az udvari illemszabályokkal nem tartotta összeegyeztethetőnek, hogy a cárné unokatestvére úgy szerepeljen, mint az egyik nagykövet felesége. A cár Reuß helyébe Schweinitzet tartotta kívánatosnak, aki a hatvanas években katonai attasé volt Pétervárott, és ott nagy megbecsülésnek örvendett. A cár kívánságát Bismarck is teljesíthetőnek tartotta. Ügy gondolta, hogy Schweinitz feleségének zárkózottsága, ami a nagykövet bécsi helyzetét megnehezítette (Andrássy reklamációjából csupán ennyit fogadott el), Pétervárott nem jelent akadályt, mert ott kevesebbet számít, hogy milyen egy nagykövet felesége.80 Kézenfekvő lett volna, hogy Reuß jöjjön Schweinitz helyébe Bécsbe, de ezt meg Andrássy utasította el, mert attól tartott, hogy az eddigi pétervári nagykövet túlságosan orosz szemmel nézi majd a Monarchia viszonyait. Az volt egyébként a kívánsága, hogy a jövendő német nagykövet gazdag arisztokrata legyen, aki képes arra, hogy olyan nagy házat vigyen Bécsben, mint Vogüé, az újonnan kinevezett francia nagykövet.81 Bismarck ezt a személyt Otto von Stolberg-Wernigerode grófban, a porosz Herrenhaus elnökében találta meg, és ebben a tekintetben nem választott rosszul. Stolberg rövidesen kibérelte a Wallnerstrassén lévő, hetvenkilenc szobát számláló Pálffy palotát, és valóságos németbarát társasági központot hozott létre.82 Schweinitz csak az utolsó pillanatban tudta meg, hogy Andrássy kifejezett kívánságára kell távoznia, és hat év szolgálat után 1876 februárjában keserű szájízzel hagyta el a nagyon szívéhez nőtt császárvárost.83 Bismarck gyanújának, hogy a Monarchia közelebb akar kerülni Oroszországhoz, mint Németországhoz, a január 2-i levélben jelzett okok mellett az adhatott alapot, hogy Albrecht főherceg ismét Pétervárra utazott. A látogatásra az adott alkalmat, hogy a cár 1875 decemberében ünnepelte huszonöt éves Szent György lovagrendi tagságát. Az osztrák főherceget Berlinben a németellenes irányzat fő képviselőjének tartották, és nem is minden ok nélkül. A főherceg mielőtt útrakelt, elismerően beszélt a cár 1875 májusi békementő szerepéről, és elmarasztaló jelzők kíséretében azt állította Bismarckról, hogy egyenetlenséget akar szítani a Monarchia és Oroszország között.8 4 Ha azonban Bismarck erre az utazásra alapozta feltételezését, elhamarkodottan ítélt. Andrássy dezinformálta ugyan Novikovot, amikor azt mondta neki, hogy a főherceg minden politikai megbízatás nélkül megy az orosz fővárosba, de a küldetésnek nem volt semmilyen németellenes tartalma.85 Bármi is váltotta ki azonban a kancellár gyanakvását, felhagyott eddigi tartózkodásával, és mégiscsak véleményt nyilvánított a balkáni válság lehetséges megöl-
