Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
BISMARCK, ANDRÁSSY ÉS A BALKÁNI VÁLSÁG 1875-1877-BEN 565 mindamellett a józan és mérsékelt hangok mutatkoztak erősebbeknek. Andrássyt a bécsi orosz nagykövet révén biztosították, hogy Oroszország a balkáni kérdésekben továbbra is kooperálni óhajt a Monarchiával,3 8 az osztrák-magyar közös külügyminiszter pedig leintette Rodich tábornok dalmáciai helytartót, aki azt javasolta, hogy élve az alkalommal, vonuljanak be a felkelő tartományokba.3 9 A mutatkozó bizalmatlanság ellenére tulajdonképpen egyetértettek abban, hogy le kell csendesíteni a forrongó tartományokat, csak a modus procedendiben mutatkozott ellentét. Ez is létrejött azzal, hogy a helyszíni orvoslásban állapodtak meg, és a konzulokat bízták meg azzal a feladattal, hogy fegyvernyugvásra bírják a felkelőket.40 Andrássy október 16-i jegyzéke, amely reformokat helyezett kilátásba Bosznia-Hercegovina keresztény lakói számára,4 1 hasonlóképp a Novikowal való előzetes egyeztetés eredményeként született.4 2 Hogy Pétervárott mégis olyan sokáig vártak a beleegyezéssel, azzal magyarázható, hogy Gorcsakov távollétében Ignatyev befolyása erőteljesebben érvényesült.4 3 A kedvező döntés, ami december végére megszületett, Rainer E Schmidt állítása ellenére nem Bismarck rábeszélésének és nem is Albrecht főherceg pétervári látogatásának tudható be,44 hanem egyszerűen annak, hogy II. Sándor a három császár szövetségének fennmaradását mindennél fontosabbnak tartotta.4 5 Miután 1876. január 31-én a párizsi szerződést aláíró hatalmak nevében átnyújtották a Portának az Andrássy reformjegyzéket és az február 13-án beleegyezően válaszolt, a továbbiakban minden a felkelőkön és az őket támogató Szerbián és Montenegrón múlott. A cári diplomácia olyan intenzitással támogatta az osztrák-magyar kezdeményezést, hogy az Bécsben sem hagyott kívánnivalót maga után. Mindkét fejedelemség megtudhatta, hogy minden alapot nélkülöz az Oroszország és a Monarchia közötti nézeteltérésekkel kapcsolatos feltételezésük,4 6 és hogy kalandor terveikhez Pétervárról semmi támogatást sem várhatnak.4 7 Hogy Andrássy kezdeményezése végül mégsem érkezett céljához,4 8 a felkelők hajthatatlanságán, nem pedig az orosz támogatáson műlott. * A Portának 1876. január 31-én átnyújtott reformjegyzéken, mint szignatárius hatalomé, Németország aláírása is szerepelt. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy Németországnak olyan elsődleges érdekei fűződtek volna a keleti kérdéshez, mint a többi hatalomnak. Porosz, majd német szempontból kezdettől közömbös volt, hogy mi történik ebben a térségben, és ha Berlinben egyáltalán foglalkoztak a keleti kérdéssel, azt más külpolitikai problémák összefüggésében tették. Poroszország a várakozó semlegesség álláspontjára helyezkedett a krími háborúban, sem Oroszországhoz, sem a nyugati hatalmakhoz nem csatlakozott, és az akkor még frankfurti Bundestag delegátus Bismarck szempontjait követve főként azon volt, hogy Ausztria minél inkább diszkreditálja magát.4 9 Bismarck, már mint porosz miniszterelnök 1866-ban csak azért vette kézbe a szerb és a román kártyát, hogy Ausztriának kellemetlenkedjék,5 0 és ugyanezért flörtölt 1868-ban Szerbiával, majd Romániával.5 1 Ez utóbbi nagyon balul ütött ki, és az Északnémet Szövetség kishíján agresszív kabinetháborúba sodródott Oroszország
