Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Egon Bahr: Zu meiner Zeit (Ism.: Szabó Zsolt) II/553

553 TÖRTÉNETI IRODALOM Gergely Jenő „Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatáról (1920-1990)" ad nagyívű diplomácia-történeti áttekintést. A Horthy-korszakban a keresztény-nemzeti állam és a magyar klérus érdekazonossága révén rendeződött kapcsolatokat két évtizedre ellehetetlenítette a kommunista hatalomátvétel, majd a Mindszenty-kérdés megoldatlansága. Érdemi változás csak 1990-ben következett be a teljeskörű diplomáciai kapcsolatfelvétellel. Sipos Péter „A magyar társadalom fejlődésének űj feltételei a második világháború előestéjén és a háború időszakában (1938-1945)" című írásával tiszteleg a tudományos pályáját egyengető Balogh Sándor előtt. Hubai László ugyancsak itt közölt „Nógrád-Hont vármegye képviselő-választási eredményei (1939-1947)" című statisztikai elemzésével tulajdonképpen kapcsolódik Balogh Sándor főszerkesztésében az 1960-as évek végétől napvilágot látott négykötetes megyei monográfiához. Szintén helytörténeti témát választott Kállay István „Társadalmi szervezkedés Székesfehérvárott a XX. század elején" című írásában, kiemelve, hogy a nagymúltú koronázó városban bontott zászlót az agrárius mozgalom és a Katolikus Néppárt. Kardos József a „Legitimista gondolkodók az 1930-as évek derekán (Griger Miklós, Pethő Sándor)" című tanulmányában a Nemzeti Legitimista Néppárt két meghatározó szuverén személyiségének állít emléket. Pölöskei Ferenc „a történeti igazságkereső szenvedélyével" munkálkodó professzor-kollégának ajánlja „A földreform a pártok, politikai irányzatok programjaiban (1919-1944)" című eszmefuttatását. Kirschner Béla „A Földművelésügyi Minisztérium 1918 novemberi földreformértekezletéről" szólva megállapítja, hogy az a viták ellenére egyfajta kísérletnek tekinthető a kisbirtok védelme és a földosztás irányában. Gazdaságpolitikai témához nyúlt Kisfaludy Gyula is „A Gazdasági Főtanács megalakulása" című írásában. Kutatásai eredményeképp kiemeli, hogy a baloldal, mindenekelőtt a kommunisták, a háború befejezése utáni krízishelyzetben, felismerve a gazdaság stabilizálásának — saját érdekeiknek megfeleltethető — szükségességét, a folyamat élére álltak. „Az első ötéves terv kérdésköre foglalkoztatta a téma kiváló szakértőjét Szakács Sándort adatgazdag írásában. Plasztikusan mutatja be, hogy mai gazdasági elnyomorodásunk eredői az „ötvenes évek" tékozló, megalomán gazdaságpolitikájában keresendők. „A történelem tanít, a történelemből tanulni kell" - mondta találóan egy vele készült interjúban Balogh Sándor. Hogy ezt mennyire komolyan vette, arra elegendő bizonyítékot szolgáltat munkáinak több mint háromszáz tételből álló bibliográfiája, amely a kedves tanítványból kollégává és szerzőtárssá emelkedett Föglein Gizella gondos munkáját dicséri. Mindezek olvastán az olvasó a szerzőkkel együtt mondhatja: „Tanár Úr kérem, készültünk!" És várjuk a folytatást... Petri Edit Egon Bahr ZU MEINER ZEIT Karl Blessing Verlag, München 1996. 605 o. AZ ÉN IDŐMBEN Egon Bahr, a második világháború utáni német történelem egyik legvitatottabb egyéniségének neve elválaszthatatlan a Német Szövetségi Köztársaság ún. keleti politikájától, azaz az NSZK keleti szomszédai, mindenekelőtt a Szovjetunió és az NDK irányában folytatott új kapcsolataitól. A kelet-thüringiai fiatalember tehetséges újságíróként és rádióriporterként kezdte pályafutását a háború utáni Berlinben. Tanúja volt a politikai élet gyors újjászerveződésének és megismerkedett Otto Grotewohllal, Jakob Kaiserrel és Kurt Schumacherrel. Németország és Berlin kettészakadása után Adenauerrel szemben Schumacherben látta az újraegyesítés biztosítékát. Döntő élmény volt számára 1953. június 17-e, amikor az egyesítés retorikája és a nagyhatalmak tehetetlensége lelepleződött a kelet-berlini munkásfelkelés véres leverése nyomán. Bahr ekkor az amerikai szektor rádióját tudósította az eseményekről. Politikai karrierje nem sokkal a szociáldemokrata pártba lépése után ívelt magasabbra, amikor 1960-ban Willy Brandt nyugat-berlini főpolgármester kérte fel szóvivőnek a berlini szenátus sajtóosztályára, ahol mind közelebb kerültek egymáshoz. Memoáijában Bahr nagy hangsúlyt fektet annak az új külpolitikai koncepciónak a bemutatására, amely a berlini fal megépítése (1961) után