Századok – 1997
Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3
ISTVÁN ÉS GIZELLA MISERUHÁJA , 55 130 Szent Kereszt hordozható oltár (München, Schatzkammer der Residenz) hátlapján: Schramm - Mütherich: 1962, nr. 134.; Lasko: Ars Sacra 129. kép. 131 V L. Kennedy CSB: The Saints of the Canon of Mass., Città del Vaticano 1974, Studi di Antichità Cristiana; J. Andreas Jungmann: Missarum sollemnia Wien 1947, ? 132 Helmuth Beumann: Laurentius und Mauritius. Zu den missionspolitischen Folgen des Ungarnsieges Ottos des Grossen, Fs. für Walter Schlesiger (hrsg. H. Beumann) Bd. II. 238-, 133 Vida Mária: Szent Kozma és Dámján magyarországi tisztelete, Száz. 115, 1981. 341-367. 134 Györffy: István király 353. 135 A laudes hatásáról a paláston: Kovács: Iconismus 138.; Tóth:, Életünk 1988, 746. 136 A misekánon communicantes szakaszának felhasználását 1988-as tanulmányomban vetettem fel, Tóth: Életünk 1988, 744. 137 Baumstark: Das Communicantes und seine Heiligenliste, Jb. der Liturgiewissenschaft 1, 1921, 5-33.; 1921,5; J. Hennig: Die Chor der Heiligen, AfLiturg. 82, 1964. 436-456.; Kennedy: The Saints of the Canon 97.; vö. még: P E. Hosp: Die Heiligen im Canon Missae, Graz 1926. 138 Bernhard Opfermann: Die liturgischen Herrscherrakklamationen des Mittelalters, Weimar 1953, 99. skk. 139 Korábban úgy gondoltam, hogy nem körben folytatódik a vértanúsor, hanem Gizellával tengelyszimmetrikusan újra kezdődik, mert a felirat nélküli szentet Damjánnal azonosították, és a Cosma-Damján sorrend csak Gizellától kiindulva érvényes. 140 A történeti források mellett a DHA, Czinár Mór (CD) és a Kovács Nándor (Árpádkori új okm.) indexei alapján. 141 Horváth István: Templomok, kolostorok a középkori Esztergomban, in: Egyház a változó világban, Esztergom 1991, 131-140 142 Györffy: István király 1977, 112. 143 Tóth Melinda: A művészet Szent István korában, in: Szent István és kora, Budapest 1988 124,13. jegyzet. 144 Bourges-i székesegyház (Greg. Tour. Hist. Franc. I 31: Eismarie Knögel; Schriftquellen zur Kunstgeshichte der Merowingerzeit, Bonner Jahrbücher 140-141. 1936, 63. nr. 1.), Metzi katedrális (Greg. Tour. Hist. Franc. II 6, Knögel 1936 63, Nr. 3.; 75, Nr. 93.); Marseille-i bazilika (Greg. Tour. Hist. Franc. VI 11, Knögel, 69, Nr. 48.), Le Mans (monasteriolum sancti Vincenti et sancti Laurentii 559-581 között épült, Knögel 1936, 81, Nr. 121), Auxerre, basilica s. Stephani, (Knögel 1936, 85. Nr. 149); St. - Amand-les-Eaux, basilica (Knögel 1936, 129, Nr. 473.): Paris (Knögel 1936, 182. Nr. 848.; Clermont, Knögel 1936, 201, Nr. 929.) 145 Romuald Bauerreiss: Stefanskult und frühe Bischofstadt, München 1963, Friedrich Hiller: Die Kirchenpatrozinien des Erzbistum Bamberg 1931. 146 Györffy: István király 1977, 74. 147 DHA 8; Györffy Koppány legyőzésésének helyén emelt templomra gondol (Györffy György: Koppány lázadása Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 1, 1970, 30, 114. jegyzet.) 148 Legenda minor 4, SRH II 396, 21-22.; Leg. maior 11, S RH II 386, 22.; 149 Izsap (Komárom megye) Szent Kelemen templomát ismerem a Koppány nemzetség birtokában: 1297: Hazai ot. VI 316, p. 424., Györffy III 424. 150 Vö. még Csánki II 625.; lehetséges azonban, hogy a templom védőszentjének kiválasztása a területileg illetékes veszprémi püspök azonos nevével függ össze. A tihanyi alapítólevél tanúaláírásai között Benedek érsek mellett három püspöknév olvasható. Miklós az általános vélemény szerint győri püspök (vö. Érszegi Géza: Miklós, Korai magyar történeti lexikon, Bp. 1994, 456), Maurus pécsi püspök volt. Clemens püspök marad még, aki mással, mint a joghatóságilag illetékes veszprémi püspökkel nem lehet azonosítani: így az összes dunántúli egyházfő képviselve van. Természetesen Kelemen püspöknek és a leilei templom patrociumának összekapcsolása feltételezés; a védőszent kijelölésének ilyen módjával azonban számolnunk lehet és a templomok kisebb száma miatt éppen a 11. században lehet kapcsolatot keresni a megyéspüspök és a nevével megegyező templompatrocinium között. Kelemen (tehát 1055 körül) éppúgy nincs számontartva a veszprémi püspökök között, mint az az Andreas episcopus, akinek a faluja a Veszprém megyei Magyarpolány mellett feküdt. A bakonybéli apátság birtokösszeírásában 1086: a birtokfelsorolásban sexta villa, quae dicitur Andree episcopi, továbbá az egyik praedium határa tenditur ad fornacem calcis Andree presulis, végül a duodecimum predium, quod dedit Andreas episcopus in Felduuar (DHA 84/1., 251,30, 252,10,35., és Csánki III. 229,). Az oklevél szövegezése alapján András a veszprémi egyházmegye jelentős püspökei közé tartozott I. István uralkodásának második felében. Ritka eset, amikor
