Századok – 1997

Beszámoló - Szarka László: Szimpózium Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszterről II/534

BESZÁMOLÓ 535 Alexandr Ort ezt követően Jan Masaryknak — az iránta való felfokozott érdeklődésben ma is kimutatható — páratlan népszerűségét, illetve annak okait vizsgálta. Diplomataként is mindvégig megőrizte közvetlenségét, londoni rádiós üzenetei a második világháború éveiben pedig Csehszlovákia-szerte sokak számára a remény legfontosabbá forrását jelentették. Csehszlovák hazafiságában az atyai örökség folytatása mellett a kisállamiság, az európaiság pozitív értékeit ötvözte. A cseh előadás befejező része Jan Masaryknak a második világháború utáni időszakban kifejtett nézeteit elemezte. Nem tudta és nem akarta elfogadni az Európát ketté osztó vasfüggöny kialakulását, s a kelet-közép-európai kisállamok számára a kelet-nyugati híd szerepét sem tartotta kívánatosnak, meglátva abban a nemzeti szuverenitás nagyhatalmi megcsonkításának veszélyét. Szarka László, a Történettudományi Intézet munkatársa Jan Masaryknak a csehszlovák-magyar viszony alakulásában betöltött szerepét vizsgálta. A két világháború közti magyar külpolitika revíziós törekvéseinek megítélésében nem osztotta atyja, Tomás Garrigue Masaryk engedékenyebb és a területi kérdésekben is megegyezésre hajló álláspontját, hanem legtöbb esetben Benessel értett egyet a határkorrekciók elutasításában. Igyekezett minden lehetséges eszközt megragadni ahhoz, hogy a magyar revíziót támogató angliai propaganda-akciók, elsősorban a Rothermer-féle akció hatását mindenáron ellensúlyozza. A második világháború alatt a londoni emigrációban Masaryk mint a Benesvezette emigráns csehszlovák külügyminiszter baráti kapcsolatot alakított ki Károlyi Mihállyal, de ez a kapcsolatot politikailag a háborű után egyik fél sem tudta kamatoztatni. Az előadás záró része azzal a kérdéssel foglalkozott, milyen szerepet játszott Jan Masaryk a párizsi békekonferencia csehszlovák-magyar polémiájában. Jóllehet háttérbeszélgetésekben Masaryk külügyminiszter nem zárta ki a csehszlovákiai magyarság felszámolására törekvő csehszlovákiai elképzelések közül a korlátozott határrevízió lehetőségét sem, a békekonferencia plenáris ülésein elhangzott felszólalásaiban egyértelműen az úgynevezett reszlovakizációs akció után 200 ezerre becsült maradék magyar kisebbség egyoldalú magyarországi kitelepítésének engedélyezését követelte. Bán D. András a Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézetének tudományos munkatársa Jan Masaryk londoni nagyköveti tevékenységéről tartott korreferátumot. 1938-ban Masaryk tisztában volt azzal, hogy Neville Chamberlain miniszterelnök és az appeasment politika hívei Csehszlovákia miatt nem kockáztatnak meg semmilyen összeütközést Németországgal. Éppen ezért a csehszlovák válság idején a chamberlaini politika ellenzőitől (Winston Churchill, Duff Cooper, Harold Nicolson, Sir Archibald Sinclair) remélte a brit külpolitika irányvételének megváltozását. Miután 1940-től az emigráns csehszlovák kormány külügyminisztere lett, sokat tett az angolok által is támogatott lengyel-csehszlovák konföderáció megvalósításáért, ami azonban szöges ellentétben állt a világháború utáni középeurópai szovjet nagyhatalmi érdekekkel. G. Kovács László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa hozzászólásában Masaryk és Károlyi Mihály kapcsolatát, illetve a párizsi békekonferencián a magyar-csehszlovák vitában Masaryk által használt érveket elemezte hozzászólásában. A konkrét esetekben Masaryk