Századok – 1997

Beszámoló - Szarka László: Szimpózium Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszterről II/534

534 BESZÁMOLÓ A regensburgi egyház- és kultúrtörténeti intézetet vezető Msgr. Paul Mai gondos előkészítő munkájának köszönhetően kitűnően sikerült, maradandó élményekkel és tudományos tanulságokkal szolgált konferenciának több mint 50 résztvevője volt, főleg németek és osztrákok, de csehek, lengyelek és magyarok is. Különösen örvendetes volt a nagyszámú fiatal résztvevő élénk érdeklődése. Minden előadást tartalmas, sokoldalú vita követett, amelyet Adriányi professzor mindvégig úgy irányított, hogy az összefüggések világosak, a magyar korona országainak sajátosságai jól érthetők legyenek. A magyarság térségbeli történelmi szerepe és Magyarország európaisága kidomborításával ezúttal is eléggé meg nem becsült szolgálatot tett. Megnyitó és záró szavai méltó keretet adtak a konferenciának. Huszár Zoltán SZIMPÓZIUM JAN MASARYK CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTERRŐL A Cseh Köztársaság budapesti nagykövetsége mellett működő kulturális központtal közösen az MTA Történettudományi Intézete 1996. december 6-án szimpóziumot rendezett Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter (1941-1948) születésének 110. évfordulója alkalmából. Jan Masaryk személye és élete iránt részben atyja, a csehszlovák államot alapító Tomás Garrigue Masaryk, részben pedig tragikus halálának máig egyértelműen nem tisztázott körülményei miatt az 1989. évi fordulat óta folyamatosan nagy érdeklődés mutatkozik.1 Ez a magyarázata annak, hogy születésének évfordulója Csehországban komoly figyelmet kapott: több könyv, sok tanulmány és egy nemzetközi konferencia kötetben közreadott anyaga jelezte, hogy a cseh közvélemény és történettudomány szempontjából különösen nagy jelentősége van Jan Masaryk életművének.2 Mindez nyilvánvalóan azzal is összefügg, hogy az 1993. január 1-je óta önálló Csehország külpolitikájában is keresik azokat az előzményeket, folytatható tradíciókat, amelyek a jelenlegi cseh külkapcsolatok demokratikus értékorientációját hivatottak érzékeltetni. A szimpóziumon két előadás és három korreferátum hangzott el. A szimpóziumot a Cseh Nagykövetség kulturális attaséja, Agnesa Fojtíková és Niederhauser Emil akadémikus, a Történettudományi Intézet igazgatótanácsának elnöke nyitotta meg. Ezt követően Alexandr Ort, a prágai Külügyi Intézet tudományos munkatársa Jan Masaryk a diplomata, az államférfi és a humanista címmel tartotta meg előadását. Ennek első része a londoni csehszlovák nagykövetnek az angol-francia appaesment-politikával szembeni 1938. évi kilátástalan diplomáciai erőfeszítéseit villantotta fel. Miután a müncheni szerződést és a szlovák autonómia kikiáltását követően megalakult az úgynevezett második Cseh-Szlovák Köztársaság, Jan Masaryk lemondott nagyköveti posztjáról és csatlakozott az emigrációba vonult Edvard Beneshez. A londoni csehszlovák emigráns kormány külügyminisztereként a források tanúsága szerint minden sorsdöntő kérdésben azonos álláspontra helyezkedett Benessel: mind az egységes csehszlovák állam München előtti határok közt való újraalakításában, mind pedig a nyugati és szovjet kapcsolatok kiegyensúlyozott és párhuzamos építésében.