Századok – 1997
Közlemények - Erős Vilmos: Szekfű és Mályusz vitája a „Magyar Történet”-ről II/453
SZEKFŰ ÉS MÁLYUSZ VITÁJA A „MAGYAR TÖRTÉNET "-RŐL 475 patronatus-hoz s ezen külsőleges jogelvvel akarja céljait elérni, az egész országot katolikussá tenni..." Ezt persze a reformátusok is alkalmazták, ismeri el Mályusz, majd így folytatja: „Csakhogy amíg történetileg indokolt volt a reformáció korának az az eljárása, hogy a ius patronatust alkalmazta, mert nem volt még más elv, addig a XVII. század végének eljárását ily módon indokoltnak nem tarthatjuk. A linzi béke és annak szelleme magasabb fokú volt, mint az 1691. rezolúció és az utána következő rendelkezéseké. Szellemi áramlatokról csak ilyen összehasonlítás alapján alkothatunk véleményt és kísérelhetjük meg az értékítéletek megalkotását. Ha nem próbálunk ilyen — mondjuk — magasabb helyre feljutni, ahonnan egyszerre nagyobb távlatokat tekinthetünk át, akkor felfogásunk ugyanaz lesz, mint Szekfűé, aki pl. a linzi békében nem lát mást, mint egy újabb 'papiros biztosítékot', amelyet a protestánsok nyertek, de amelynek hasznát nem vehették, mert a tényleges hatalmi erők nálunknál nagyobbak voltak." Mályusz: i. m. 37 Mályusz: i. m. Mályusz itt is kitér Szekfű előadásának egyik fő tézisére, miszerint a XVIII. századi protestánsüldözések csupán „tűszúrások" voltak. Ennek ellenkezője bizonyítására — Szekfű szerint — nem elegendő a protestánsok panaszainak elősorolása. Mályusz javaslata, nézzék meg a hivatalos, a helytartótanácsból és a kancelláriából származó iratokat, s ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy Szekfű fölöslegesen rajong a XVIII. századért. Mályusz: i. m. 38 vö. Bóka László: Ady és Szekfű. Apollo, 4. évf., 1937. 6-7. kötet. 74-93., illetve Kovács Imre: A hónap krónikája: Szekfű Gyula tanúvallomása. Híd, 2. évf., 1938. január-február, 3-4. 39 A cikksorozat, mint közismert, először a Magyar Nemzet 1943-44-es évfolyamában jelent meg. 40 Szekfünek ezt a Kossuthról való átértékelését bizonyítja Angyal Dávidhoz írt 1933. III. 19. keltezésű levele is. Angyal szerint Szekfű nem eléggé kritikus Kossuthal szemben, amire a „Magyar Történet" írója így válaszol: „Én Kossuthról elmondom azon kellemetlen dolgokat, miket Károlyi és mások előadásából bizonyosnak tarthatok: a fegyverszállítási dolgokat, ő okozta Budavár ostromát, a Haynau elleni nagy sereg felbomlását, elmondom, hogy aug. 10-én éjjel főbe akarta lőni magát stb. — De mindez nem akadályozhat meg annak előadásában, hogy az áprilisi törvények és a fegyveres nemzeti védelem őnélküle létre nem jöttek volna. Szerény nézetem szerint ha K. rajzom nem helyeselhető Tanár Űr részéről, akkor épp szükséges volna, hogy megbíráljon és ezeket kifogásolja bennem, miután valószínű, hogy ezt a felfogást könyvemmel szemben Tanár Úron kívül aligha lesz valakinek 'közbátorsága' képviselni. A régi B. pesti Szemlében is sok-sok szúrás jelent meg K-ról, de összefoglaló jellemrajzot senki nem adott. Minden miránk maradjon? - de ki fogja megírni a régebbi nemzedék felfogását, ha mi későiek erre nem vállalkozunk, mert mi már némileg másként gondolkodunk." Szekfű ugyanakkor egy későbbi, 1935. XI. 7. keltezésű levelében hangsúlyozza, hogy régebbi felfogásából sokat megőrzött, s tudományos levélváltásukat azzal zárja le, hogy megerősíti: még mindig vallja „A száműzött Rákóczi"-ról való felfogását. „Tanár úr beleegyezésével ezen legutóbbi tudományos levélváltásunk végére pontot tennénk, még azt sem szeretném feszegetni, hogy tényleg elhagytam-e a Száműzött Rákócziról való felfogásomat, ami, ha így volna, igen szégyenletes lenne rám nézve." MTA KK Ms 805/60. illetve Ms 805/100. 41 Friedrich Meinecke: Die Idee der Staatsraeson in der neueren Geschichte. München-Berlin, 1924. 42 Szekfű Gyula: A magyar jellem történetünkben. In: Mi a magyar? Bp., 1939. 489-556. 43 Mályusz Elemér: A történettudomány mai kérdései. A Dunamelléki Református Egyházkerület első tanulmányi összejövetelén tartott előadás. Kecskemét, 1936. 31. 44 Mályusz: A magyar történettudomány. Bp., 1942. 156. 45 Mályusz: A történettudomány mai kérdései. 13. Hogy Mályusz világnézeti sorának aktuális vonzata van azt a már említett „Értelmiségünk és a neonacionalizmus"(1928) című cikke is bizonyítja. Ebben a felvilágosodás-liberalizmus-demokrácia vonalat (melyhez 1936-os előadásában még a renaissance-t is hozzátoldotta) azért emeli ki, mert ez lehet az eszmei bázisa kora újromantikus, neonacionalista „világnézetével" való szembeszegülésnek. 46 Vö. 18. jegyzet. 47 Mályusz Elemér: A helytörténeti kutatás feladatai. Századok, 57-58. évf., 1924. 538-566. 48 A magyar történettudomány. 50. 49 uo. 50 Mályusz: Az új német nacionalizmus történetírása Magyar Szemle, 6. évf., XV kötet, 1932. 1.(69) szám. 241-253. 51 Mályusz Elemér: Három folyóirat. Századok, 68. évf.,1934. 65.
