Századok – 1997

Közlemények - Erős Vilmos: Szekfű és Mályusz vitája a „Magyar Történet”-ről II/453

476 ERŐS VILMOS 52

vö. Mályusz Elemér: A történettudomány mai kérdései, illetve a Berzeviczy-Alapítvány jutalma odaítélésének alkalmával írt értékelését. Akadémiai Értesítő, 48. kötet, 1938. 51-57. 53

Protestantizmus és népiség összefonódására szemléletében szimbolikus jelentőségű Mályusz 1938-as megnyilvánulása is. A Berzeviczy-jutalom odaítélésekor ugyanis Szekfű Magyar Történetét javasolja a díj elnyerésére —- dicsérve, többek között, Szekfű művészi arányérzékét, szintetikus látásmódját, a forrásgyűjtemények és a szakirodalom széleskörű ismeretét. Ennek ellenére bírálja a Magyar Történet szerzőjét, mert az szerinte felekezeti és Habsburg szempontból elfogult. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a díjat a következőkben nem egy beérkezett, hanem egy kezdő kutató számára kellene odaítélni, aki az „elszakított magyar népcsoportok" múltjával foglalkozik. Példaként Szabó István Ugocsa megyéjét nevezi meg, melyről így ír: „...Szabó éppen azt nyújtja, amit a szokványos feldolgozások mellőztek; megismerteti ugyanis, hogy a kezdetleges természeti táj a magyarság munkája következtében hogyan alakult át kultúrtájjá... Az ő előadásában Magyarország e kis darabjának története az egész magyar nép végzetét tükrözi: az újkor elejéig folytonos belső erősödés, a népi erők felhalmozódása a jellemző, azután a török korban, annak következményei gyanánt, a sík vidéken élő lakosság pusztulása, felbomlása, ugyanakkor pedig a védettebb hegyi tájakon élő, eredetileg pásztorkodó népelemek létszámának megnövekedése, ami a XVI. századi arány megváltozásához vezet." Akadémiai Értesítő, 1938. 55.