Századok – 1997
Közlemények - Erős Vilmos: Szekfű és Mályusz vitája a „Magyar Történet”-ről II/453
SZEKFŰ ÉS MÁLYUSZ VITÁJA A „MAGYAR TÖRTÉNET "-RŐL 471 teinek ez aktuálpolitikai töltése egyértelműen kiderül az 1936-os kecskeméti előadás egyik passzusából (s ezt a tézisét megismétli „A magyar történettudomány"(1942) szellemtörténetről szóló fejezetében),4 8 miszerint Szekfű nagymagyar-koncepciójának vagy a 18. század „kivikszolásának" politikai előfeltevése a Habsburg-restauráció. „Ismeretes a politikai elgondolás — írja tanulmányában történészünk — Közép-Európa katolikus népei fogjanak össze Olaszországgal és Lengyelországgal és alkossanak egy hatalmas blokkot, mint kifejezetten katolikus államszövetség. Mindezek távoli célkitűzések, de logikus következményei az említett, ma uralkodó történetszemléletnek, hiszen ez a történetfelfogás azt tanítja, hogy a magyarság akkor volt boldog, amidőn a hatalmas Habsburg-birodalom része volt: igaz gyarmati sorban, de ez mégis több előnyt jelentett, mint a mai vagy a 17. századi erdélyi függetlenség, hiszen Habsburg-vezetés alatt a katolikus vallás egyeduralkodó volt." Ezzel szemben Mályusz leszögezi: ,jó megjegyeznünk, hogy tisztában legyünk: mi egyedül önmagunkra, saját erőinkre támaszkodhatunk s így jövőnket sem egy restaurációs politikának, sem barokk-romantikus koncepciók ígéreteinek el nem adhatjuk."49 (Nem vonható kétségbe, hogy ez a korának szóló üzenete Mályusz szellemtörténeti felfogása másik fő pillérének, miszerint Szekfűvel szemben a magyar művelődés önállóságát és erejét hangsúlyozza, mondván: a magyarság egyre kisebb különbséggel recipiálta a nyugati szellemi áramlatokat, hogy azután Rákóczi idején egyenesen megelőzze a Habsburg-érdekkörbe tartozó országrészt s Hollandia és Anglia fejlődésével kerüljön egy ritmusba.) Azaz Mályusz egy újfajta, a népi keretekre építő nacionalizmus jegyében száll szembe Szekfűvel s szóban forgó nézeteit expressis verbis kifejti a harmincas évek elejétől megfogalmazott cikkeiben, pl." Az új német nacionalizmus történetírása"(Magyar Szemle 1934) vagy a „Három folyóirat" (Századok 1934) címűben, melyekben kifejti, hogy az első világháború utáni békeszerződések következtében „Közép-Európában az állam elszíntelenül és uralkodó helyét a politikai gondolkodásban az államhatároktól függetlenült népiség (Az én kiemelésem — E.V) foglalja el."50 Ebből következően az állami keretekre építő nacionalizmus helyett a nacionalizmusnak egy új formája alakult ki, melyet a historikus kulturális nacionalizmusnak nevez s a történettudománynak azért javasolja ennek a népi kultúrára építő iránynak az átvételét, mert egy új európai elrendeződés alkalmával a forrongó Délkelet-Európa nyugalomba hozásakor ez szolgál majd a rendezés alapjául. „Ma a nacionalizmus világszerte új formát öltött — írja 1934-es tanulmányában Mályusz — és a polgárságon kívül a nép gondolkodását is át akarja hatni. Történettudományunk megtehetné, hogy nem vesz tudomást erről az óriási átalakulásról és a szellemtörténet finom szálaival befonja magát, se látva, se hallva a nagyvilágon történtekről". A történész ennek megfelelően szögezi le, hogy a polgári és nemesi kultúra után szükséges a nép művelődésének tudományos szempontú vizsgálata is.5 1 Felvetődhet ugyanakkor az a kérdés, hogy Mályusz tulajdonképpen vallásifelekezeti szemszögből szállt szembe Szekfűvel. A „Magyar Történet" kritikája
