Századok – 1997

Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383

444 KOZMA ISTVÁN lősségem tudatában kijelentem, hogy magyar állampolgár vagyok, s hogy büntetve ez időpontig nem voltam. Szabad legyen előadnom, hogy nevemnek megváltoztatását azért kérem, mert azzal a ténnyel is, hogy a nevemet megváltoztatom, magyarrá teszem, tanújelét akarom adni annak, hogy én teljes egészében magyar vagyok. Ezt nemcsak a névváltoztatással bizonyítom, hanem azzal is, hogy őseim századokkal ezelőtt is magyar érzésűek voltak, valamennyien Párádon születtek és laktak, s azzal is, hogy csak magyarul beszélek, s eddig is minden cselekedetem magyar érzéssel fűtött volt. - Egyik férfi testvérem, aki a magyar vitézi rendnek tagja, már ezelőtt magyarra változtatta a nevét, mégpedig [Z.]-re, miért is tisztelettel kérem, hogy nevemet lehetőleg [Z.]-re méltóztassék változtatni, hogy mi egy családnak tagjai ezután is egy néven szerepeljünk. (...) P [Heves vm.], 1945. évi január 31-én." b.) BM ÁFI, „N.ü.", 1945. évi 15. iratcsomó, 30.662/1945. sz. a.: „(...) Németes nevem megváltoztatása és a jelen kérésem legsürgősebb elintézése reám nézve életkérdés, amikor így is igazolni kívánom,hogy bármilyen kapcsolatot a németséggel nem kívánok és nevemben sem akarom őseimnek német származását feltüntetni. - Az optálással annak idején kifejeztem azt a kívánságomat, hogy magyar lehessek, a németeket ezen névváltoztatásommal is megtagadni, hazafias kötelességemnek tartom. (...)" c.) BM ÁFI, „N. ü.", 1946. évi iratcsomók, 81.611/1946. sz. a.: „(...) Még közölni kívánjuk, hogy évszázadokkal ezelőtt kerültek Kápolnára őseink. Csupán a nevünk német, mert házasodások következtében vérileg is magyarokká lettünk, németül pedig egy szót sem tudunk beszélni. A sváb kitelepítési törvény pedig egyáltalában nem érint bennünket. A most végződő (sic!) háború pedig még a nevünket is megutáltatta velünk. Szakítani akarunk azzal a néppel, amelyhez nekünk már semmi közünk nincsen. (...) Kápolnán, 1946. január 23-án." d.) BM ÁFI, „N. ü.", 1946. évi iratcsomók, 80.687/1946. sz. a.: „Belügyminiszter Úr! Alulírott [B. Gy.], M.-i lakos kérem, családi nevemnek ,,[B.]"-ra való változtatását engedélyezni. Kérésem indoklására felhozom: 1.) Családom 200 év óta lakik Magyarországon, magyar állampolgárnak születtem. 2.) A német származású lakosság nagy része hűtlen lett a magyar hazához a volksbundista agitáció során. Ezzel az agitációval elejétől szembehelyezkedtem. 3.) Mint iparossegéd, több helyen megfordulok, mint leendő önálló iparos kiterjedtebb levelezést kell folytatnom. Nem akarom idegen hangzású nevemet használni, hogy esetleg ezzel azt a látszatot keltsem, mintha nem volnék jó magyar ember. (...)" 16. Izraelita vallásúak, illetve zsidó származásúak 1944 utáni kérelmeiből. a.): BM ÁFI, „N. ü.", 1946. évi iratcsomók, 88.099/1946. sz. a.: „...Kérésemet azzal indokolom, hogy nem akarok oly hangzású nevet viselni, amelynek eredete és jelentősége azzal a nemzettel mutat kapcsolatot, amely nemcsak reánk, magyarokra, hanem az egész Európára a legtöbb szégyent hozta. -Újpest, 1946. július 12." b.) : BM ÁFI, „N. ü.", 1945. évi 12. iratcsomó, 2.633/1945. sz. a.: „M. Királyi (sic!) Belügyminiszter Úrnak! Budapest. Belügyminiszter Úr! Alulírott tisztelettel kérem magam (...), feleségem (...) és kiskorú fiam (...) családi nevünk X.-re való magyarosítását engedélyezni szíveskedjen. Kérésem támogatására legyen szabad előadnom: az apám, nagyapám magyar születésűek, az első világháborút úgy az apám mint én 1914-1918-ig végigharcoltuk. Harminc hónapig voltam az első vonalban, ezüst, bronz, sebesülési és Károly csapatkereszt kitüntetéseket kaptam, melyért az 1939. évi törvények szerint tanúsítványosnak minősültem. 1940-ben 6 hónapig, 1942-ben 4 hónapig nehéz munkaszolgálatot teljesítettem. 1944 októberben a nyilasok és németeknél voltam a Dunántúlon sáncásó deportáláson, honnan csak a véletlen folytán tudtam december végén hazakerülni.