Századok – 1997
Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3
44 TÓTH ENDRE ra. Mivel pedig Magyarországon az újonnan felállított keresztény egyházszervezetnek és templomainak megfelelő liturgikus felszerelésekre és szerkönyvekre volt szüksége, olyan klerikusok és kézművesek is érkeztek, akik ezek létrehozásában tevékenyen részt vehettek. A korábban egyoldalúan hangsúlyozott francia (északfrancia, lotharingiai, vagy nyugati frank) befolyás a liturgikus könyvekre sok esetben délnémet közvetítésre vagy közvetlen kapcsolatra vezethető vissza31 7 . A miseruha tervezőjének ismernie kellett ezeket a délnémet - reichenaui és udvari művészet produktumait, hogy azok egyes sajátosságait átvehesse. Magához a kompozíció elkészítéséhez magasabb műveltségre nem volt szükség: lévén jól ismert egyházi szövegekről szó. Ha egyáltalán szükséges volt a tervezés alkalmával idegenből, megfelelő képességekkel rendelkező szerzetest hozatni, az sem ütközött nehézségbe: a királyi pár — a családi kapcsolatok következtében — délnémet területről hozzájuthatott hozzáértő szerzeteshez. Ismert az uralkodó levelezése a cluny apáttal, a külföldi egyháziak kapcsolata a magyarokkal. Ismertek olyan szerzetesek és utazások, amelyek nem egyházszervezési vagy politikai céllal vagy jeruzsálemi zarándoklás miatt, hanem csakis kulturális indíttatásból jöttek létre. Ilyen volt Arnoldus regensburgi szerzetes 1020 körüli esztergomi útja, amelynek fő célját nem ismerjük (quaedam necessitas), csak a mellékkörülményeket, tartózkodását Anastasius esztergomi érseknél318 . A miseruha keletkezéséhez nem közömbös, hogy I. Istvánról Berno reichenaui apát is megemlékezett, a zarándokokat pártfogoló magatartása, és különösen két reichenaui szerzetes iránt tanúsított bánásmódja miatt31 9 . Ha feltételezzük, hogy a tervező és a szövegíró szerzetes a helynévmegjelölésből következően (smo) a bencés főapátsághoz kapcsolható, abban sincs semmi meglepő: a bencés apátság Géza és István alapítása, a család kapcsolata a monostorral jól adatolt. Az 1030-as években szerzetesi közösség csak néhány létezett még az országban (a szentmártoni apátság, Pécsvárad, Bakonybél stb.), a legjelentősebb Pannonhalma volt: ha a miseruha elkészítéséhez egyháziak segítségét akarták igénybe venni, akkor elsősorban erre, a legnagyobb a szerzetesi közösségre gondolhattak. A miseruha tervezése és megvalósítása több személy munkája volt. A kompozíció tervezését, a titulusok megírását más-más, minden bizonnyal szerzetes vagy egyházi ember végezte. Más személy kellett az ábrázolások előrajzolásához, megint más a kivitelezéshez: a professzionális hímzéshez megfelelően képzett és gyakorlattal rendelkező mesterekre volt szükség. Ezért hímezgető apácákról Veszprémvölgyben vagy máshol, szó sem lehet. A paramentum létrejöttének okát kutatva felmerül: szükséges-e egyáltalában meghatározott eseményt keresni az ajándékozás háttereként? Uralkodói ajándék a templomoknak, legyen az egyházi felszerelés vagy földbirtok, ezidőben megszokott. Különösen István és Gizella esetében, hiszen nem egy általuk ajándékozott tárgyról tudunk. Amikor István elöljárt a jó példával, azt saját törvényének szellemében tette: a templomok felszereléséről, különösen a sajátjáról, bőkezűen gondoskodott (II. törvénykönyv, 1.). A kazula esetében mégsem hihető az egyszerű ajándékozás. A fennmaradt korabeli miseruhákkal, liturgikus ruhadarabokkal vagy a német-római császárok díszes köpenyeivel összehasonlítva Szent
