Századok – 1997

Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383

430 KOZMA ISTVÁN bizonyítása" érdekében, de a névváltoztatási eljárás egyszerűbbé és olcsóbbá tételével lehetőséget teremtettek arra is, hogy a magyar nevet önként választó aszszimilálódottak tömegei könnyen megvalósíthassák ilyen irányú elképzelésüket-A régi rezsim összeomlását követő újabb névmagyarosítási hullám a háború ,,utóbajaként" jelentkezett: részint a zsidóság holocaust utáni önértelmezésének újragondolásával és az új viszonyok közötti helykeresésével függött össze, másfelől a hitlerizmus bűneinek a németség egészére vetülő árnyéka miatt a keresztény német nevűek pánikreakciójából adódott. A negyvenes-ötvenes évek fordulójától a családnév-változtatás társadalmi funkciója és üzenete jelentősen megváltozott. A családi, magánéleti, esztétikai, kisközösségi és lokális késztetések váltak meghatározóvá, jóllehet a zsidó származású és az integrációra törekvő roma kérelmezők esetében még fel-felbukkant a névváltoztatásnak a társadalmi előítéletek leszerelésére irányuló igénybevétele. FÜGGELÉK 1. Részletek Telkes Simon 1906-ban Budapesten kiadott Hogy magyarosítsuk a vezetékneveket? c. könyvének „Utasítás a névmagyarosításhoz" c. fejezetéből, amelyben a névváltoztatási eljárás akkor érvényben volt szabályait foglalta össze. „1. A névmagyarosításhoz — a legegyszerűbb esetben — anyakönyvi kivonat, illetőségi és erkölcsi bizonyítvány kívántatik. 2. Az anyakönyvi kivonatról A névmagyarosításhoz kivétel nélkül bélyegezett anyakönyvi kivonat (keresztlevél, születési bizonyítvány) kívántatik. Ha egy apának több gyermeke van, akkor minden gyermekről külön anyakönyvi kivonat állítandó ki. (...) Anyakönyvi kivonat szegénységi bizonyítvány alapján bélyegmentes. (...) Az állami anyakönyvi hivatal a nála őrzött eredeti anyakönyvi kivonatot 1 k(orona) lefizetése mellett kívánatra kiadni köteles. (...) Felekezeti anyakönyvi kivonat az állami anyakönyvi kivonatot nem helyettesíti. - Az állami anyakönyvezés 1895. évi október havától kezdődik. 3. A bélyegről Az 1881. évi XXVI. t.-cz. 21. §-a szerint a névváltoztatást kérelmező beadványok 1 к bélyeg alá esnek. A törvény értelmében egy kérvényen többen is folyamodhatnak, sőt egész községek is, de a bélyeg minden nagykorú után fizetendő. (...) - Az 1881. évi XXVI. t.-cz. 14. §-a szerint a névmagyarosítást kérelmező folyamodás is, a csatolandó szegénységi bizonyítvány alapján bélyegmentes. (...) 4. A folyamodvány kellékeiről A folyamodvány annál rövidebb lehet, mivel benne a névmagyarosítást megokolni nem szükséges. Azonban a kérvényből nem szabad kifelejteni az aláírás- és lakáson kívül a foglalkozást is kitüntetni. Szabad királyi és rendezett tanácsú városokban a tanácshoz, kis- és nagyközségekben a járási főszolgabíróhoz kell intézni s beadni a folyamodványt, a melyben az illető hatóság felkérendő, hogy a kérvényt pártolólag terjessze fel (a főszolgabíró az alispán útján) a m. kir. belügyministeriumhoz. Az, ki az így szerkesztett és aláirt folyamodványt személyesen adja át az illető hatóságnál és ott mindjárt kihallgattatását kéri, csak megrövidíti és meggyorsítja az egész eljárást. (...) 6. A belügyminister úrnak 1896. évi szeptember hó 26-án 84.829. sz. a. kelt körrendelete értelmében közszolgálatban álló egyéneknek illetőségi bizonyítvány nem szükséges. Tartoznak azonban ezen minőségüket okmánnyal, vagy a hivatal főnökének bélyegzőjével ellátott nyilatkozatával igazolni. Ugyanez áll tanítókra nézve is. A kérvényre alul írandó: Folyamodó hivatalnoki (tanítói stb.) minőségét és itteni alkalmazását bizonyítom. (...) 9. Az eljárásról kiskorúak és árváknál Fordul elő eset, hogy az apa kiskorú gyermekének megengedi a névmagyarosítást, de ő maga nem változtatja meg a nevét. Ilyenkor legegyszerűbb, ha az apa folyamodik a kiskorú nevében.