Századok – 1997

Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383

428 KOZMA ISTVÁN sz. r. 3.§.), ugyanakkor „...volt férje névváltoztatása reá csak akkor terjed ki, ha azt külön kéri" (11/1955. M. T. sz. r. 5.§. (2). bek.). A jogszabály rendelkezései nagyobb szabadságot adtak a férjes, elvált és özvegyasszonyoknak névviselésüket, illetve névviselésük megváltoztatását illetően is (2/1955. B. M. sz. r. 6-8. §-ok.). Az is némi, halvány liberalizálást jelent a korábbi rendelkezésekhez képest, hogy a jogalkotó nem zárkózott el kategorikusan attól, hogy különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén idegen hangzású, magyartalanul képzett, kettős, történelmi, régies írásmóddal írott vagy olyan családi nevet lehessen felvenni, amelyet már sok család visel. (2/1955. B. M. sz. r. 4.§.). Hasonlóképpen újdonság volt, hogy az új szabályozás kitér a névváltoztatás útján nyert nevek megváltoztatásának lehetőségére is, s ezzel kapcsolatban rögzíti, hogy az ilyen nevek megváltoztatását „...csak kivételes esetekben lehet engedélyezni". (2/1955. B. M. sz. r. 5.§.) A családnév-változtatás az idő előrehaladtával egyre inkább magánüggyé vált, ami ugyan államilag szabályozott és anyakönyvileg nyilvántartott aktus maradt, de az állam csak ebben a szabályozó és regisztráló szerepkörében volt jelen, és magát a névváltoztatást — a sajátos bürokratikus-adminisztratív érdekeken túlmenően — sem nem akadályozta, sem nem propagálta. 1951 és 1956 között a kérelmek 90,2%-át engedélyezték (1933-tól 1948-ig 71,2-87,5% között mozgott az elfogadott kérelmek aránya). Jobbára azokat a kérelmeket utasították el, amelyekben nemesi reminiszcenciákat ébresztő nevekért, vagy történelmi nagyságok védett neveiért folyamodtak, valamint azokat, amelyek elfogadása esetén az új név nem valós családi viszonyokra utalt volna. A hatalom számára politikai szempontból közömbössé vált a névváltoztatás; a nemzeti és nemzetiségi kérdésről az „osztályharcra", majd a „szocializmus építésének problémáira" tevődött át az ideológiai és társadalompolitikai kampányok súlypontja. Összefoglalás Az előadottak summázataként az alábbiakat szeretném kiemelni: 1835 és 1956 között kb. 300 ezer családnév-változtatási kérelmet nyújtottak be a hatóságokhoz. Családtagokkal együtt tehát legalább félmillió ember volt közvetlenül érintett a névváltoztatási mozgalomban. A magyarországi családnéwáltoztatások 1957 előtti történetében — a névváltoztatásnak az egyének és a társadalom életében betöltött funkciója szempontjából — három nagyobb szakasz látszik megkülönböztethetőnek: a modern nacionalizmus kibontakozása előtti periódus, a magyar polgári nemzetállam megteremtésére irányuló törekvésektől az államszocialista fordulatig tartó szakasz, és a kommunista hatalomátvétel utáni korszak. II. József 1787. évi rendeletéig a családnév-változtatás a magánélet nem nyilvántartott, állami szabályozás alá nem eső történései közé tartozott. (Éppen ezért igen keveset tudunk ekkori fejleményeiről.) Valószínűnek látszik, hogy a földbirtoklás változásaival, nemesítésekkel, lakhelyváltoztatásokkal, a nyelvi környezet módosító hatásaival és a természetes beolvadással lehetett kapcsolatban. A kevés ismert forrás szerint a családnév-változtatás ekkoriban nem feltétlenül volt azonos