Századok – 1997

Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383

NÉVVÁLTOZTATÁS ÉS TÖRTÉNELEM (1894-1956) 413 Az összes névváltoztatásban részesült zsidó személy (kérelmezők + családtagjaik) száma és részaránya a 20-as évek közepének mélypontja után 1929-től ismét emelkedő tendenciát mutat. Míg 1927-1928 átlagában az összes elfogadott kérelem 1,1%-a származott zsidó kérelmezőktől, addig ez az arány — évről évre növekvő nyersszámok mellett — 1929-ben 1.7%, 1930-ban 4,8%, 1931-ben 5,9%.69 1933-ban a kérelmezőknek 16,5%-a (kb. 2000 kérelmező) izraelita vallású, további több mint 2%-a (kb. 260 kérelmező) pedig zsidó származású konvertita. Külön az 1933. évre vonatkozóan nincsen pontos adatunk arról, hogy a zsidó kérelmek hány százalékát fogadta el a Belügyminisztérium. Az 1933. és az 1938. év összevont adatainak ismeretében feltételezhető, hogy 1933-ban e névváltoztatási szándékok maximum 60%-át hagyták jóvá (kb. 1300-1350 kérelmet), vagyis az összes engedélyezett névváltoztatás kb. 9,7%-a jutott a zsidó származásúaknak. A zsidó kérelmek minisztériumi elbírálásának kritériumaira nézve alapvető forrásunk Csupor Istvánnak, a BM. közjogi ügyosztálya vezetőjének 1935. október 22-én kelt fogalmazványa, amely Kozma Miklós belügyminiszter számára a névmagyarosítás kérdésének minisztertanácsi előteijesztése céljából készült. Idézzünk ebből: ,,A névváltoztatási ügyforgalmi kimutatásban hátralékként feltüntetett 5398 ügydarabból 3440 darab az izraelita vallású kérelmezők folyamodványa.7

0 Az izraelita vallású folyamodók névváltoztatási ügyei jelenleg a következőképpen intéztetnek el: Tényleges közszolgálati alkalmazottak, harctéren, fronton katonai szolgálatot teljesített egyének, nők, hadi árvák, továbbá a harctéren kitüntetett egyének gyermekeinek kérvényei jelentkezésük alapján nyernek elintézést. Nem aktív, nyugdíjas közalkalmazottak névváltoztatási kérelmeiből havonként legfeljebb 15 nyerhet kedvező elintézést. Magántisztviselők és egyéb foglalkozású tisztviselők, illetve kiskorúak kérelmeiből kedvezően havonta legfeljebb 30 intézhető el."7

1 A zsidó névmagyarosítások kezelésében 1937-ben következett be radikális fordulat. Mint már fentebb szó volt róla, 1936-ban a 15 043 engedélyezett névváltoztatás közül még 2221 (14,8%) jutott izraelita vallásúaknak, azonban 1937-ben a 16 650 közül már csak 509 (3,1%).7

2

Nem valószínű, hogy a zsidó névmagyarosítások e zuhanásszerű csökkenését csupán ciklikus okokkal, a névváltoztatás reziduális jellegével7

3

magyarázhatjuk. Valószínűbb tehát, hogy e változás mögött az engedélyezési politika gyökeres fordulata áll. (Idézzük emlékezetünkbe: ez az év volt az ún. első zsidótörvény előkészítésének esztendeje.) Az engedélyezési gyakorlat szigorodása visszahatott a zsidó kérelmezők számára is: 1938-ban már csak kb. 550-600-an (az összes kérelmező nem egész 10%-a) tettek kísérletet magyar név felvételére. A névmagyarosítás tehát immár az illúziók szintjén sem számíthatott a fenyegetett státusból való menekülés hatékony eszközének. (U-gyanekkor — 1938-ban — a felekezeti kitérések száma több mint ötszörösére emelkedett 1937-hez képest.7

4

) Az 1939-1944 közötti időszakra vonatkozó mintánkban a kérelmezőknek már csak 3,2%-a zsidó származású, de — s ez a korábbiakhoz képest merőben új vonás — túlnyomó többségük (76,5%-uk) kikeresztelkedett személy. Kérelmeiket a BM szinte kivétel nélkül elutasította. 1939-től kez-