Századok – 1997

Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383

NÉVVÁLTOZTATÁS ÉS TÖRTÉNELEM (1894-1956) 401 annál is inkább, mert ellenkező esetben számíthattak volna a kisantant országok hasonló lépéseire (miként ez Romániában 1936-ban be is következett). Míg korábban a magyar név felvételét a hivatalosság és a közvélemény szinte osztatlanul nemzeti érdemként könyvelte el, addig a 20-as évektől már sok esetben gúny kísérte ezt a látványos magyarosító lépést. („Pengős név", stb.) Az ellenforradalmi rendszert megelőző évtizedekben a magyarosítok több mint fele zsidó volt, következésképpen a névmagyarosítás valamiképpen fogalmilag is összekapcsolódott a zsidósággal. Ezért a forradalmakat követően, a zsidóság körül kialakuló bizalmatlanság légkörében, valamint az asszimiláns hajlandóságukkal és társadalmi szerepükkel kapcsolatos értékítéletek negatív irányú differenciálódása idején a névmagyarosításokra vonatkozó közvélekedés általában is ellentmondásossá vált. A zsidók névmagyarosítása 1921-től kezdődően a korábbiakhoz képest jelentősen csökkent, s a néwáltóztatók közötti részvételi hányaduk jócskán elmaradt az allogén lakosságon belüli arányuktól. Ez is közrejátszhatott a névmagyarosítások 20-as években tapasztalt számszerű visszaesésében. A névmagyarosítások újabb, minden korábbit fölülmúló hulláma az 1930-as években következett be. 1929-től kezdődően már megindult egy lassú konjunktúra, ami azután 1933/34-ben hihetetlenül magasra ívelt. (Id. a 10. táblázatot!), olyannyira, hogy a névmagyarosítás 1933-tól kezdődően egészen 1947-ig abszolút számokban is messze meghaladta a monarchia-kori mozgalom méreteit! Ezen időszakon belül is kiemelkedik az 1933-1937 közötti nagy névmagyarosítási hullám. 1933. augusztus 1. és 1935. október 16. között 68.019 névváltoztatási kérelem érkezett a Belügyminisztériumba. „Minthogy a legtöbb kérvényben nem egyesek, hanem egész családok folyamodtak nevüknek megváltoztatása iránt, a mozgalom során eddig magyar nevet kapott egyének száma mintegy 180 000-re tehető" -írta 1935. október 22-én Csupor István, a minisztérium közjogi osztályának vezetője egy minisztertanácsi előterjesztés fogalmazványában.42

A konjunktúra 1934-ben tetőzött, ezután 1940-ig csökkent a mozgalom mérete. 1940-től 1943. végéig ismét magasabb szintet mutatnak a számok, ami egyrészt azzal magyarázható, hogy a területi revíziók következtében ismét jelentősebb nem magyar nevű populáció került magyar fennhatóság alá, másrészt azzal, hogy 1940 augusztusi német-magyar kisebbségvédelmi megállapodás értelmében a német nemzetiségű lakosság jogot kapott arra, hogy visszanémetesítse korábban megmagyarosított családnevét. 10. táblázat Az évente, ill. időszakonként benyújtott névváltoztatási kérelmek, és az évente engedélyezett összes névváltoztatások száma 1933. jan. 1. és 1938. december 31. között Évek, ill. időszakok I. II. III. 1933.aug.l. dec. 31. a: 13.649 1933.aug.l. dec. 31. b: 13.412 1933 15 000 1934 a: 40.438 78.159 1934 b: 39.071 1935.jan.l. okt. 16. a: 13.932 1935.jan.l. okt. 16. b: 10.138 1935 21.805 16.800