Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
376 HÁMORI PÉTER fővárosi Szabadegyetem 1937. évi programja. Budapest, s. a.; Köncse szinte állandó vendége volt az esztergomi nyári egyetemeknek; dr. Nagy Zoltán pedig a franciaországi magyar munkások megszervezésében szerzett tapasztalatairól tartott számos előadást, így például a Józsefvárosi Főplébánián is többször (Józsefvárosi Főplébánia, História Domus, Ш. köt., 147-180.) 123 A klasszikus olvasókörök, polgári körök, dalárdák a harmincas évek elejére veszítettek jelentőségükből, de új szervezetek - mint például a KALOT, a KALÁSZ vagy a KIE továbbra is jelentős tömegeket vonzottak. (Ugrin József: Emlékezéseim. A KALOT parasztifjúsági mozgalomról, a népfőiskolákról, meg egy kicsit élőbbről is. Bp., Püski, 1995. 17-37. — továbbiakban Ugrin i. m. — és Kovács Bálint: Protestáns népfőiskolák Magyarországon 1936-1948. Budapest, 1994. 6-18.) 124 Kovrig: A magyar társadalompolitika i. m. 181. (Kovrig az ötletet — utólag — Teleki Pálnak tulajdonítja.) 125 „Javaslat társadalmi egyesületi propagandára." Az előadók névsora. O. L. Me. V О. 1. cs. с. dossz. 178-179. 39. 126 A népi írók közül egyetlenként állt Kovrig rendelkezésére, jóllehet többeket fbikértek. (Szabó Zoltán egyébként szintén egyetlenként vállalt vármegyei szociális tanácsadói tisztséget.) (Magyary Zoltán: A szociális vármegye; Magyar Közigazgatástudományi Intézet 40. köt. 24.) 127 Többen közölük (pl. Mihelics Vid, Kerék Mihály, Bikkal Dénes) rendszeresen publikáltak szociális témákról a napisajtóban, illetve többsör szerepeltek a rádióban is. 128 Sipos: Az Imrédy-kormány válsága i. m. 57-61.; Varga József: Bűnös nemzet vagy kényszerű csatlós? Adalékok Magyarország és a Duna-medence történetéhez. Bp., 1991. I. köt. 186-187. 129 Kovrig és Köncse Jenő aktívan résztvettek a pécsi Országos Szociálpolitika Értekezlet megszervezésében (Vida István: Melyik reformkor? In: Új reformkor, i. m. 17.) 130 A sajtó — mindenekelőtt a liberális és baloldali sajtó-ellenességnek — Magyarországon a konzervatív és jobboldali körökben nagy hagyománya volt (pl. Bangha Béla maró gúnnyal megírt cikkei a Magyar Kultúra hasábjain.) 131 Pl.: „A társadalomnak is más szervezettségi fokot kell elérnie." (Imrédy Béla: Múlt és jövő határán. Bp., 1938. Több helyen, pl. 2.) Ezt lehetett a kamararendszerre is érteni, hamarosan azonban egyértelműbben fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy a jövő fejlődés alapjául egy mozgalmat kell teremtenünk. Nem pártdiktatúráról van szó, hanem egy olyan mozgalom megteremtéséről, amely erős, körülírt ideológiai alapon állva hordozza a kormányzatot" (Fg. 1938. okt. 23 ) 132 Erre bizonyíték egyebek közt egy 22 oldalas levélminta-gyűjtemény, melyeket a meghívottaknak küldtek ki. (O. L. Me. V О. 4. cs. p. dossz. 126-148. f.; kimenő levelek.) 133 O. L. Me. V О. 4. cs. r. dossz. 118. f. Valószínűleg Kovrig tollából. 134 Több feldolgozás (pl. Sipos: Az Imrédy-kormány válsága i. m. 71.) a MÉM ötletét Imrédynek tulajdonítja. 135 A leírások szerint Hóman és Imrédy rendkívül groteszken hatottak voltak az újonnan tervezett szénfekete operett-egyenruhában. Azonban a fotókról egyértelműen látszik, s jellemző is: Kovrig maga civilben volt... (Magyar Nemzet 1939. január 9.) 136 „Lelki reformokat" sürgetett inkább, bár kijelentette: „minden reformok fundamentuma a szociális reform" (Magyar Nemzet 1939. január 9.) 137 Ld. Payr Hugó 1938. okt. 31-i beadványát Horthy Miklóshoz a szélsőjobboldali mozgalmak megfékezése ügyében; H. M. titkos, i. m. 191. Imrédy még saját „pártjával is mindegyre szembekerül, és folyton változó új mozgalmak életrehívásával ingoványossá teszi a magyar politikai élet szilárd talaját."; ráadásul „Minden mozgalom (Bewegung) a parlamenti rendszernek szóló hadüzenet." - írták Bethlenék Horthynak, aki hallgatott rájuk: 1939. február 15-én kikényszerítette Imrédy lemondását. (H. M. titkos, i. m. 206 és 208.) 138 Kovrig számított arra, hogy Magyar Élet Mozgalom a politika irányítóiban (mindenekelőtt Bethlenben és körében) ellenérzéseket szül, de ezek jelentőségét alá, a Mozgalom jelentőségét, befolyását és szerveződésének sebességét pedig túlbecsülte. (O. L. Me. V О. 4. cs. r. dossz. 120. f.) 139 д VKM-vita óta Kovrig határozottan szembenállt Telekivel. Imrédyvel ezzel szemben Kovrig bizalmas viszonyban volt: sokan „Imrédy felfedezettjének" tartották: (H. M. titkos i. m. 252.) A személyes kötődésre utal „Feljegyzés Imrédy bukásáról"; O. L. Me. V О. 5. cs. e. dossz. 5. f. több kitétele is. (Pl. Imrédy leszavazásáról írva: „ellene szavaztak az alábbi zsidók:...") 140 Hivatalbeli utódja, Alföldy Alajos egyértelműen a „helyezkedésre" utalt (személyes közlés, 1995. június 4.) Ennek ellentmond Kovrig későbbi, 1954-es feljegyzése: „Hogy a legrosszabb tanácsadó, a félelem mire képes, ha megszállja a hatalom szerelmesét, arra jellemző, hogy a németor-
