Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
372 HÁMORI PÉTER 49 „A szociális felelősségérzet felébresztése és ébrentartása....a károsnak ítélt jelenségek megszüntetése irányában kezdeményezés. A szociális (népvédelmi) intézmények népszerűsítése. Mind a békebeli, mind a hadigazdálkodás célkitűzéseivel ellentétes és ennek menetét zavaró eszmék és téveszmék terjedésének rendszeres megfigyelése és módszeres leküzdése. A kormány gazdaságpolitikájának és szociálpolitikájának kibontása, konkrét gazdasági és szociális intézkedések megtételének hangulati előkészítése." A hivatal céljára megvásárolt várbeli ház (Úri utca 18.) kis mérete is inkább egy propagandával, semmint a szociális reformok előkészítésével foglalkozó szerv létrehozásáról árulkodott. 50 Kivétel nélkül korábban az OTI-ban és a MABI-ban dolgozó, szociálpolitikával és társadalombiztosítással foglalkozó szakemberek voltak. Megjegyzendő, hogy a többség — tulajdonképpen a gépírónők és Kovrig kivételével — eredeti munkahelyéről (OTI, MABI) kapta továbbra is a fizetését. (A személyzetre vonatkozó adatokat elsősorban az Osztály személyzeti lapjaiból, részben pedig a Magyar Életrajzi Lexikon illetve a Magyar Közélet Lexikona (Bp., 1936.) vonatkozó helyeiről vettem.) (A személyzeti lapokat ld: O. L. Me. V oszt. 1. cs. a. dossz. 10-12. és 28. f.) 51 így például Köncse Jenő, aki Kovrig jobbkeze lett később. 52 Kovrig maga fogalmazta meg: „Ha működésünk kissé misztikus is, mint minden misztikum, manapság csak használ az ügynek." (O. L. Me. V О. 1. cs. с. dossz. 10. f.) 53 A bizalmatlanság alapja kettejük alapvetően eltérő politikai-emberi habitusában kereshető; erre jó példa Teleki „elszólása" a Táj- és Népkutató Központ nagy port felvert kiállításának bezárásával kapcsolatban: „úgy látszik, vissza kell vedlenem gróffá" (Magyary Zoltán: A Táj- és Népkutató Központ rövid fönnállásának története. Klny. a Közigazgatás-tudomány 1938. október 19-i számából. 16.) Az ellentét mélyítetéséhez hozzájárult, hogy Teleki már jó ideje mint lehetséges „homo gubernatoris" szerepelt a politikai köztudatban. (Shvoy i. m. 1938. nov. 27. 184.) 54 O. L. Me. V О. 1. cs. a. dossz. 1-4. f. 55 Uo. 56 Jellemző az indoklás további része is: „Az előterjesztés értelmében a miniszterelnökség fokozottabb mértékben kívánja a nemzetpolitikai irányú nemzetnevelés (propaganda) [sic!] céljaira értékesíteni a művelődést. Az előterjesztéstől távol áll az a szellem, amely kizárólag politikai szempontoknak kívánja alárendelni a művelődést, a művészetet s általában a lelki-szellemi közéletet. A kultúra továbbra is az örök értékek és a nemzeti géniusz irányában bontakozzék ki, de ami ennek a fejlődésnek mindenkori eredményeképpen érték, maradéktalanul álljon rendelkezésére a nemzet — nem pártpolitikai, hanem nemzetpolitikai célzatú — nevelésének, tehát a nemzeti propagandának. Szellemi erők küzdelmét éljük, egy alkalmas szellemű nemzeti propagandának is tehát elsősorban a magyar kultúijavaink latbavetésével, szellemi fegyvertárral kell a nemzetpolitikai érdekekért küzdelembe bocsátkoznia." 57 Az összeg egyébként az igazán nagyralátó célokhoz képest nem is volt olyan nagy: 84 075 P; ami pedig Imrédy fölényes biztonságát jelzi: az összeget mindössze 6 címre (pl. „vidéki tevékenység") bontva adja meg akkor, mikor az egyes szakminisztériumok költségvetése oly merev volt, hogy pl. egy használt személygépkocsi megvételét vagy 100 [!] négyszögöl föld eladását is a minisztertanács elé kellett terjeszteni. (O. L. Mintán. 1938. jan. 14., 52. napirendi p.; febr. 18., 21. napirendi p., stb.) 58 Fölemlegették a másodszori kormányalakítás körülményeit is, amelyekről szinte mindenki tudni vélte, hogy Ermansdorff követ közbelépésének volt az eredménye. Egyesek odáig vitték a vitát, hogy Imrédyt nyíltan lezsidózták... (Az értekezlet dátuma bizonytalan. Alföldy Alajos közlése, 1995. június 4.) 69 Sipos Péter: Az Imrédy-kormány válsága és bukása; Történelmi Szemle, 1966. 2-84. (továbbiakban Sipos: Az Imrédy-kormány válsága és bukása, i. m.) 34. 60 Jegyzőkönyve: O. L. Me. V о. 1. csomó a dossz., 18-21. f. Az egyeztetésen a Miniszterelnökség részéről Antal István államtitkár, Kovrig Béla és valószínűleg Köncse Jenő vett részt; a VKM szintén az államtitkárral és két, utólag megállapíthatatlan személlyel képviseltette magát. 61 így például, amikor a VKM felemlegette, hogy „panasziroda létesítése keresztülvihetetlen", mert „vízfej lenne, túl terjedelmes és csak a munkát fékezné" - Antalék válasza annyi volt, hogy a terjedelmességet a sok panasz okozza, s ez éppenhogy indok a létrehozására. (Uo., 20. f.) 62 Ez közvetlen támadás Teleki és az általa alapított — és időközben „lázító" kiállítása miatt felszámolt — Táj- és Népkutató Intézet ellen. (Vö. Magyary Zoltán: A Táj- és Népkutató Intézet fennállásának rövid története. Közgazdaság-tudomány, 1939/1, 1-18. és Salamon Konrád: A harmadik út kísérlete. Eötvös Kvk, Bp., 1989. 115.)
